Levéltári Szemle, 70. (2020)
Levéltári Szemle, 70. (2020) 4. szám - Kovács Eleonóra: 70 éves a Levéltári Szemle
12 Levéltári Szemle 70. évf . Viszonylag sok cikkben tűnt fel a helytörténet-írás segítésének gondolata, sőt szervezetté tételével6 is foglalkoztak. Így nem véletlen, hogy idővel önálló rovat – Helytörténetírás – is helyet kapott a lapban, amelyben mindjárt első jelentkezésekor (1964/1–2. sz.) nyolc tanulmány is szerepelt. A rovat az ezt követő években is működött, sorra bemutatva az egyes intézményeket, a megyei levéltárak, s a honismereti mozgalom tevékenységét is. Foglalkozott egyes levéltári kiadványfajtákkal, így a levéltári olvasókönyvvel, amely kapcsán felbukkan – természetesen korabeli köntösben – az oktatás segítése, s a ma levéltár-pedagógia néven megfogalmazott gondolatkör is. Hasonlóképpen foglalkoztak a helytörténeti olvasókönyvek műfajával is. 1964-ben a nagyobb létszámú szerkesztőbizottság helyett kisebb munkatársi csoport kezdett dolgozni a folyóirat szerkesztésén. Szigetvári István helyett Balázs Péter lett az új felelős szerkesztő. A kisebb létszámú, nyolcfős új szerkesztői csoport tagjai között rovatonkénti munkamegosztás lépett életbe a következőképpen: Lakatos Ernő a levéltári munka kérdései, Kardos Kálmán a Levéltáraink életéből rovattal, Vörös Károly a helytörténetírással, a külföld levéltárügyével és a magyar levéltárosok külföldi beszámolóival, valamint a Figyelővel, Bélay Vilmos, Szigetvári István az irattári munka kérdéseivel, Takáts Endre a vidéki levéltárak problémáival foglalkozott. A technikai szerkesztő Padányi Gulyás Gyuláné maradt. Ekkortól jelent meg a folyóiratban a Krónika is, amely évfordulókról, kitünte tésekről, vezetői kinevezésekről, szolgálati jubileumokról, nyugdíjba vonulásokról, intézményi átszervezésekről, s általában a levéltári élet híreiről számolt be. Ide kerültek az elhunyt kollégák nekrológjai is. E tartalmak természetesen korábban is jelen voltak, de kevésbé tematizáltan vagy éppen a Hírek rovatban csoportosítás nélkül szerepeltek. (Utóbb a Hírek a Krónikán belül az apróbb, egysoros hírek ösz szegyűjtésére szolgált.) Ahogy haladunk előre az időben, tapasztalható, hogy a levéltári szakterületek feltérképezése, majd lefedése után az egyes részterületek, illetve a még egyáltalán nem tárgyalt témák kerültek sorra. Ilyen volt például a levéltárakon kívül, más intézményekben őrzött iratok kérdése, amely első említéskor egy megyei iratanyag kapcsán került előtérbe; benne rejlett azonban a téma későbbi komoly, nagyobb lélegzetű feldolgozása is. (Degré Alajos: A Zala megyei múzeumokban őrzött iratanyag7 .) Az egyes intézmények gyűjteményismertetései, érdekességeinek bemutatása, gyarapodási adatai a Levéltáraink anyagából rovatba kerültek (1965). A nem mindig következetesen alkalmazott, specializálódó rovatok mögött azonban az egyre szélesülő levéltári témapalettát kell látni, s azt a szándékot, hogy az olvasók számára még strukturáltabban jelenítsék meg az adott lapszám tartalmát. 6 Soós Imre: A helytörténetírás szervezése a területi levéltárakban. Levéltári Szemle 1962. 3–4. sz. 18–24. 7 Levéltári Szemle 1964. 4. sz. 216–223. Kovács Eleonóra
