Levéltári Szemle, 70. (2020)
Levéltári Szemle, 70. (2020) 4. szám - Kovács Eleonóra: 70 éves a Levéltári Szemle
9 2020/4. ▪ 5 – 21. A témák sokszínűségén végigtekintve megállapíthatjuk, hogy szinte nem is volt olyan levéltári terület, amellyel ne foglalkoztak volna. Céljuk volt valamennyi levéltárat bevonni a levéltári élet vérkeringésébe, megismertetni őket egymás – sok esetben valamennyi levéltáros – szakmai problémáival, kérdéseivel, fórumot teremteni a szakmai eszmecserékre. Párhuzamosan a főbb kérdések tisztázásával egyre több részproblémára is vonatkozó igényes szakmai cikket adtak közre, s megjelent a levéltártörténeti tartalom. Konkrét rendezési munkák leírásai mellett, iratkezelési rendszerek, levéltári kiállítások létrehozása, a helytörténet-kutatás, kutatószolgálati kérdések, könyvtári-levéltári gyűjtőkör elhatárolása is felbukkantak a témák között. Idővel a szocialista országok mellett megjelent a nyugati országok (elsőként Franciaország, majd Ausztria, NSZK) levéltárügyének részkérdései közül egy-egy, vagy szakirodalmának, az ottani kollégák véleményének ismertetése is. Előfordult, hogy a lapszámok – ha nem is tematikus számként, de – egy-egy ország levéltárügyével koncentráltan foglalkoztak, s lassan sorra kerültek mind a szocialista országok. 1955-ben megjelenik az első egyházi levéltárra (Ráday Levéltár) vonatkozó írás (Benda Kálmán tollából), 1956-ban pedig Borsa Iván írt az egyházi levéltárak helyzetéről egy átfogó cikket. Idővel egyre több publikáció jelent meg a családi levéltárakról, és napvilágot láttak a történelem segédtudományai, valamint az állományvédelem-restaurálás témakörében készült írások is. Létrejött a Figyelő rovat, amely a külföldi újdonságokat ismertette; 1956-ban itt bukkant fel az első az Amerikai Egyesült Államok levéltárügyét ismertető cikk, s egy angol iratkiállításról szóló beszámoló, de külföldi levéltári törvények változását is itt adták hírül. Az egyre gyakoribbá váló levéltártörténeti írások számára Levéltár-történeti adattár rovat alakult, amely sikeres volt és sok érdekességet közölt. Ila Bálint, Benda Kálmán, Mandl Sándorné, Kubinyi András, Ember Győző, Iványi Emma gyakori szerzői ennek az időszaknak. 1956-ban megjelent különszámát teljes egészében a 200 éves Országos Levéltárnak szentelte a lap. Az idő előrehaladtával egyre több összehasonlító típusú vizsgálat került a folyóiratba, amely igyekezett párhuzamot keresni és tanulságot levonni több ország hasonló levéltári szakkérdéseiből (pl. Gazdasági levéltárak a földkerekség országaiban – Sárközi Zoltán3 ), s 1957-ben megjelent a hungarikakutatás témája is. A felmerült aktuális igényektől függően új rovatként jelentkezett az Irat konzerválási tanácsadó is ugyanebben az évben. A lap tartalma az idő előrehaladtával egyre tematizáltabb lett. Külföldi levéltári szakkiadványokból átvett cikkek rovatcímmel fordításokat is közöltek. 1959-re A levél tári munka kérdései, Irattári munka (később Irattári munka kérdései ), Levéltáraink életéből című rovatok csatlakoztak a fentebb említettek mellé. 3 Levéltári Híradó 1957. 3–4. sz. 400–421. 70 éves a Levéltári Szemle
