Levéltári Szemle, 70. (2020)

Levéltári Szemle, 70. (2020) 3. szám - Mérleg - Dominkovits Péter (szerk.): Takáts Endre emlékezete (Polgár Tamás)

105

2020/3. ▪

105

–

107.

Takáts Endre emlékezete

A politika, a szakma és a magánélet metszésvonalai egy levéltáros életében a 20. század közepén

Szerkesztette Dominkovits Péter; MNL Győr-Moson-Sopron Megye Soproni Levéltára, 2018. 174 p. ISBN 978-963-8327-47-5

A levéltárosi pályát kezdő ifjak első kötelessége volt mindig az adott levéltár történetével való megismerkedés. Így volt ezzel a kötet recenzense is, amikor pályakezdőként 1996 szeptemberében a Soproni Levéltár kapuját átlépve, egy patinás, nagy hagyományokkal és csodás anyaggal rendelkező intézmény munkatársává vált. Házi Jenő és Sümeghy Dezső írásain keresztül az egykor különálló városi és vármegyei levéltár történetével ismerkedhettem meg, a későbbi időszakokról pedig a személyesen is ismert, 2012-ben elhunyt levéltár-igazgatótól Horváth Zoli bácsitól kaptam információkat. Takáts Endre soproni éveiről Turbuly Éva igazgató asszony írt később.1

Nagyon sok hasznos tudást szerezvén, a Sopronban eltöltött évek alatt Takáts Endréről is sok legendát hallottam. A levéltárban több mint 50 évet eltöltő, 2007-ben elhunyt Tirnitz Jóska bácsi osztott meg olyan információkat, amelyek a levéltár 1950-es évekbeli életéről, a forradalom idejéről szóltak. Elmondása szerint Takáts Endre órával kezében várta őket munkakezdés előtt, utalva a fiatal kollégák számára a pontos megjelenésre. Jóska bácsi azt is elmondta, hogy bár Takáts nem volt a kurzus embere, a teljesítmény érdekében folyamatosan több munkát várt el munkatársaitól, sőt azt is meghatározta hány csomó rendezését kell teljesíteni egy adott időszakban. Takáts Endre maga is személyes jó példával járt kollégái előtt. A számomra egykori legenda pályaképe most egy hiánypótló kötet lapjain elevenedik meg.

A találóan elkészített borítóról olyan ember néz le ránk, akiben az elhivatottság és a tettvágy testesül meg. Takáts Endre életpályája ilyen volt. Tenni és alkotni a mindenkori jó ügy védelmében, és helytállni az emberek, iratok és a történeti múlt érdekében. Az alcímben jelzett politika, szakma, magánélet döntési helyzeteiben Takáts Endre nem riadt meg a feladatoktól, nem mérlegelt, hanem hite szerint vállalta a szolgálatot, és azokat legjobb tudása szerint próbálta teljesíteni.

1 Házi Jenő: Sopron szabad királyi város levéltára. Levéltári közlemények, 1923. 2. sz. 227–247.; Sümeghy Dezső: Sopron vármegye levéltárának történetéből. Levéltári híradó, 1956. 1. sz. 59–112.; Horváth Zoltán: A Soproni Levéltár harminc éve 1961–1991. Soproni szemle, 1992. 2. 106–125.; Turbuly Éva: Takáts Endre a Soproni Levéltárban. Levéltári Szemle, 2007. 2. sz. 57–67. MÉRLEG