Levéltári Szemle, 70. (2020)
Levéltári Szemle, 70. (2020) 3. szám - Levéltár│Történet - Szálkai Tamás: Trianon árnyékában – Bihar megye levéltára és levéltárosai
83 2020/3. ▪ 82 – 104. Az 1920–1926 közötti évekről Osváth Lajos töredékesen megmaradt levelezéséből és feljegyzéseiből maradtak adatok. Ekkor gyorsult fel a nemes családok adatait tartalmazó cédulagyűjtemény készítése: „Az oláh megszállás alatt 4 évig voltam” – írja, ez idő alatt „nagy csendben folytonosan kivonatos másolatokat készítettünk, hogy az itteni magyarságra az ottani adatok ne váljanak kámforrá.”5 A főlevéltáros 1923-ban hagyta el hivatalát, miután nem kívánt hűségesküt tenni a román királynak. Az ott maradt hivatalnokoknak is megváltozott az életük. A levéltárba román anyanyelvű „főnököt” (șef arhivar) neveztek ki dr. Leontin Pallady személyében. 1924-ben román nyelvvizsgára kötelezték a magyar tisztviselőket, s aki nem tudta megszerezni, elbocsátották. Gergely István korábbi levéltári kezelő két levele alapján a főnök, aki „nagyon jó ember”, hetente háromszor román nyelvórát tartott neki és – egy másik alkalmazottnak – Szabónénak, hogy ezzel segítse számukra a vizsgát. A 15 vármegyei magyar tisztviselő közül egyedül Gergely járt sikerrel.6 Egykori be osztottja két évvel később örömmel újságolta Osváthnak – aki másolatok kiadása miatt kereste –, hogy nagyon megbecsülik, fizetése a főnökével egyezik: 3930 Lei. A levéltári iratmásolatok árát meglehetősen nagy összegben állapították meg: egy anyakönyvi kivonat díja 50, egy armálismásolat 200 Leibe került. Egy alkalommal Gergely vissza is dátumozott egy kiadmányt, olyan időpontra, amikor a főnök szabadságon volt, hogy díjmentesen adhassa ki Osváthnak. 7 A csonka megye vezetésében csak 1926-ban merült fel az újjászervezéskor betöltetlen levéltárosi állás szervezésének gondolata, amikor a magyar–román tárgyalások során a csonka megyét érintő anyakönyvi másodpéldányokat, valamint a vízikönyveket átadták a román hatóságok. Már ekkor utalás történik arra, hogy a közeljövőben esetleg más levéltári anyag is „visszaszáll” a magyar hatóságokhoz. Sürgető feladatként jelentkezett az 1920–1925 között keletkezett iratok elhelyezése is. 8 Az állásra a megyében jelentős politikai tényezőként számon tartott család sarját, Nadányi Zoltánt nevezték ki. 9 Pénzért vett archívum Az Országos Levéltárat értesítő alispáni levél másolata szerint „diplomáciai eljárást mellőzve – minthogy úgysem vezetett volna eredményre, készpénzért vásárolta meg 5 SJANR Bihor. Fond 12. 10. D. 31. 319b. 6 A vizsga nem lehetett túl nehéz: Gergelytől mindössze azt kérdezték meg hány éves, és hogy mióta dolgozik a levéltárban. SJANR Bihor. Fond 12. 10. D. 31. 543., 547. 7 Kapcsolatuk baráti jellegű lehetett. A levelekben tréfásan „Fő Úrnak” szólította Osváthot. Máshol – még 1907-ben – Osváthék szalonnasütésén többek között Gergely is részt vett, gyerekeikről közös fotót is készített. SJANR Bihor. Fond 12. 10. D. 25. 1204. 8 Az alispáni iratokban az előző években nincs nyoma levéltárral kapcsolatos ügynek. MNL HBML IV. 406. b. 1805/1926. 9 A levéltáros illetménye ekkor 24 millió korona volt. MNL HBML IV. 406. b. 9786/1926. Trianon árnyékában
