Levéltári Szemle, 70. (2020)
Levéltári Szemle, 70. (2020) 3. szám - Műhelymunkák - Kovács Eleonóra: Kompetencia – „nyersanyag” – igények. A levéltári kiadványok lehetséges műfajai nyomtatásban és elektronikusan
58 Levéltári Szemle 70. évf . A kiadványok megtervezésekor már eleve célszerű rögzíteni azt is, hogy saját forrás, vagy – nem elegendő saját forrás híján – milyen finanszírozással számolunk. Az anyagiakkal összefügg, de azok megléte mellett külön terhet és kötelezettséget jelent, a nyomdai közbeszerzési eljárás az arra kötelezett intézményeknél, ami hosszú hónapokkal lassíthatja a folyamatot. Ez esetben is csak a tervszerű munka, az időre (előre) elkészített kéziratok jelenthetnek enyhítést az időbeli problémákon, s némi könnyebbséget adnak a szűkös időkeret kezelésében. Szerencsés megoldás, ha a kiadványt szponzoráló támogató maga intézi a publikáció létrehozásának anyagi részét, így a folyamat a levéltárak számára „csak” a tervezésre és a szakmai megvalósításra korlátozódik. A kiadványok értékesítése is tervezést igényel. Nyilvánvaló, hogy országos hálózattal rendelkező könyváruházak értékesítési lehetőségeivel nem vetekedhetnek a levéltárak, bár a minden megyében jelenlévő MNL-nek jók az esélyei, ám a kisebb, vagy egy telephelyen működő intézmények kedvezőtlenebb helyzetben vannak. Lehet az a kiindulópontunk, hogy a kiadvány haszna elsősorban nem kereskedelmi. A levéltári kiadványok eladási mutatói nem mérhetőek a nagy kiadók által kiadott bestsellerekével, de nem is kell vetekedniük azokkal. A levéltári kiadvány esetében a siker maga a használat. Ha a kiadvány betölti azt a szerepet, amelyért kiadtuk, olvassák, forgatják, felhasználják, már betöltötte célját. Ez természetesen azzal is együtt jár(hat), (sőt kell is, hogy együtt járjon), hogy – még ha szerény mértékben is, de –, az előállítási költségeken túli haszon is származik az eladásából. Minél jobban mérjük fel a levéltárhasználók – legyenek azok tudományos kutatók vagy laikus érdeklődők – igényét, annál nagyobb az esélyünk arra, hogy az általunk létrehozott kiadványok keresettek lesznek, nem őrizzük évekig tömegével a raktárban, s nem kell jobb meggyőződésünk ellenére „elkótyavetyélnünk”. A keresettséghez nagyban hozzájárul az érdeklődés felkeltése, a megfelelő helyen és időben alkalmazott reklám. Az értékesítés a levéltárakban megoldható lehet levéltári shopokban, ahol más egyéb tetszetős termék is árusítható, webshop formájában, vagy egy-egy nagyobb rendezvény alkalmával, akár kitelepüléskor is. (Utóbbi gyakorlatot követik is az intézmények.) A leghatékonyabb hosszú távon a webshop lehet, amely esetében a személyes átvétel mellett a kipostázás árát is a vételárba kalkulálva tudja az intézmény eljuttatni a terméket a megrendelőhöz. (Problémaként merülhet fel: a megrendelő felület informatikai fejlesztése a honlapon, a számlázást, csomagolást, ügyintézést végző személy megléte.) Ismét hangsúlyozom, hogy mindezekben nem a levéltár hasznot termelő voltát kell látnunk (és ezt a fenntartók számára bizonygatnunk), és nem is lehet célkitűzésünk az ilyen módon „nyereséges” levéltár, de fenntarthatóvá vagy részben fenntarthatóvá tehetjük tudományos, kulturális „termékeink” előállítását. Ha abból indu lunk ki, hogy a levéltár – amellett, hogy hivatal – tudást, kultúrát előállító és közvetítő intézmény is, s e szerepével hozzájárul a társadalom tudástőkéjének gyarapításához Kovács Eleonóra
