Levéltári Szemle, 69. (2019)
Levéltári Szemle, 69. (2019) 1. szám - Kilátó - H. Németh István: A városi reformáció kezdetei Egy tematikus hungarika körút eredményei és tanulságai
67 2019/1. A besztercebányai levéltár iratainak felmérése elkezdődött, és a városi levéltár 19. században készített lajstromkönyvének átnézését követően számtalan olyan levélre sikerült rábukkanni, amelyek e nagyon bonyolult, a korszak különféle kapcsolati hálóit intenzíven használó folyamatot szemléltetik. A legnagyobb értékkel bíró iratok közül kiemelkedik Philipp Melanchthon, Martin Bucer és Heinrich Bullinger közös ajánlólevele. A két alsó-magyarországi levéltár mellett a harmadikat, és szinte a leggazdagabb levéltárat Körmöcbányán találjuk, ahol tematikus rendben találhatók az iratok, így a helyi egyházra vonatkozóak is. A hihetetlenül gazdag levelezésben és egyházi szabályokat tartalmazó iratanyagban szintén megtaláljuk Melanchthon ajánlólevelét, ami a nagy reformátor és a Magyar Királyságból Wittenbergbe érkezett diákok szoros kapcsolatát mutatja. Melanchthon nem csupán támogatóként, de a magyarországi reformáció keresztülvitelének fő teológusaként is kiemelkedik. 18 A források megismerése közben szinte magától merült fel a kérdés: mi motiválhatta a tanácsot azon döntésében, hogy a Luther és Melanchthon által hirdetett tanokhoz tartsa magát, és ilyen hitű igehirdetőt válasszon? Erre a kérdésre nehéz választ találni, mivel egyértelmű ok szinte sosem derül ki a forrásokból. A katolikus egyházzal szemben felmerült kritika (ami a reformáció lényege) mellett az oltárjavadalmak, az iskoláknak tett hagyatékok, a városi egyházak fenntartására rendelt ingatlanok szekularizációja is fontos szempont lehetett. A financiális okok már a kezdeti időszakban felmerültek, ugyanis a városok tanácsai nagyon hamar felvetették a tizedfizetés kérdését. A felső-magyarországi városok esetében 1528-ban (!) Bártfa, Eperjes, Kisszeben és Kassa is sűrű levelezést folytatott arról, vajon kell-e a dézsma fizetését vállalniuk saját birtokaik után, avagy sem. A kezdeti bizonytalanságot ezt követően végül felváltotta a katolikus egyházzal való együttélés kompromisszuma. A városok általában kibérelték saját birtokaik tizedét, és ezt a tizedbérletet fizették be az egyházmegye számára. 19 A kezdeti időszak átmeneti jellegét mutatja az is, hogy több városban a katolikus egyház képviselői, a városban maradt katolikus plébános és az újhitű lelkészek eleinte egymás mellett éltek. Ugyan arra is találunk adatot, hogy az 1530-as években a katolikus egyház képviselőit már időnként atrocitások is érték. Ennek ellenére ekkor még a század közepéig nem találkozunk olyan egyértelmű erőszakos fellépéssel, ami végül a katolikus egyházközségek teljes megszűnéséhez vezetett a városok nagy részében. A városi lakosság egyéni hitélete, hitvallása is nehezen viselte volna a hirtelen váltásokat. E két tényezőt erősítette az is, hogy a magyarországi városok többségének hitvallása a melanchthoni, megengedőbb iránnyal értett egyet, vagyis a templomok belső berendezését épségben hagyták, (ennek köszönhetjük a gyö18 A kapcsolathálóról Csepregi Zoltán írt kiváló problémafelvető életrajzokat. Csepregi, 2013.; A wittenbergi magyar diákok és Melanchthon kapcsolatára lásd újabban: Szabó, 2017. 19 Eperjes városa még 1533-ban kifizette a városi tizedek bérleti összegét: ŠAP MMPr Spisy, No. 2117. A városi reformáció kezdetei
