Levéltári Szemle, 69. (2019)

Levéltári Szemle, 69. (2019) 4. szám - Műhelymunkák - Pál Ferenc: „Játsszunk levéltárosost!”

61

2019/4.

kozásainkat elvihetjük az iskolákba is. Ezt bátran megtehetjük, hisz a levéltár-pedagógiának nem kifejezett célja – ellentétben a múzeumpedagógiával –, hogy a foglalkozások segítségével rendszeres levéltárlátogatót neveljünk.

Levéltári óráink típusai

A Vas Megyei Levéltárban jelenleg alapvetően három foglalkozástípust különböztetünk meg: az általunk „mappa-alapúnak” nevezett, dokumentumgyűjteményre épülő óráinkat, az „adatbázis alapút” és az úgynevezett levéltári tábort. Az első kettő magától értetődően levéltári órát jelent, míg a kutatótábor gyakorlatilag a Maribori Területi Levéltárral és a Magyar Nemzeti Levéltár Zala Megyei Levéltárával közösen szervezett Szlovén–magyar Levéltári Kutatótábort jelenti. A tábor magyar oldalának programjait a Zala és a Vas Megyei Levéltárak felváltva szervezik, amelyben levéltárunk az elmúlt években néhány gyakorlati, s néhány szemléletbéli változást eszközölt.

Levéltári óráink szerkezetét tekintve nyilván több hasonlóságot mutat az iskolai tanórák felépítésével. Sajnos nem lehet megkerülni a feldolgozandó anyag rövid bemutatását, áttekintését. Ez minden foglalkozásunk legkényesebb része. Mindig kérdéses, hogy sikerül-e felkelteni a figyelmet a téma iránt, hogy sikerül-e átadnunk azt a néhány alapadatot, amely feltétlenül szükséges a feldolgozómunka megkezdéséhez. Ez egy passzív része az órának, amelyet ugyan próbálunk játékokkal élvezetesebbé tenni, amelyek viszont túl sok időt vesznek el a lényegi résztől. Így nem marad más hátra, mint frontális módszerrel, lehetőségig humorosan, a gyerekek aktivitását és figyelmét folyamatosan megtartva összefoglalni a foglalkozás megtartásához nélkülözhetetlen tényanyagot.

Intézményünkben a levéltári órák a legritkább esetben alapulnak egyéni munkára. Legtöbb esetben – ami valószínűleg már általánosan elterjedt gyakorlat minden levéltárban – csoportbontást alkalmazunk. Ennek nagy előnye, hogy három-négy fős csapatokban a gyerekek könnyebben levetik gátlásaikat, s nem rettennek meg a látszólag nehéznek tűnő feladatoktól sem.

A dokumentumgyűjteményeken alapuló órák központjában – szinte magától értetődően – legtöbb esetben a történeti segédtudományok egyikének vagy másikának felhasználása, illetve megismertetése áll.

E tekintetben alapvetésnek számít a paleográfia, és nem csak a magyar, de a latin, sőt a német paleográfia alapjaival is örömmel ismerkednek a gyerekek. Olyan ez számukra, mint egy kód- vagy rejtvényfejtés. Ha mindezeket társítjuk a klasszikus levéltárosi feladattal, a regesztakészítéssel, máris egy olyan szövegértési kompetencián alapuló foglalkozást kínálunk számukra, amelyet a pedagógusnak csak ritkán áll módjában tartani.

„Játsszunk levéltárosost!”