Levéltári Szemle, 69. (2019)
Levéltári Szemle, 69. (2019) 3. szám - Mérleg - Folyamatosság és változás. Egyházszervezet és hitélet a veszprémi püspökség területén a 16–17. században. (Siptár Dániel)
93 2019/3. felhívja a figyelmet az evangélikus/református elkülönülés hosszadalmas, intézményesen csak a 17. század második évtizedére, sőt térbeli fáziseltolódásokkal megvalósuló voltára, amely néha egyazon személyek életében is lezajlott. A később reformátusnak nevezett irányzat korai liturgiatörténetébe, az agendák világába enged némi bepillantást a következő két tanulmány, bár bizonyos magyarázatok híján a kevésbé hozzáértő olvasó zavarban érezheti magát tőlük. Mindenképp üdvözlendő és követendő példa a liturgiatörténet, és általa a teológiai értelemben vett egyháztörténet szerepeltetése egy ilyen kötetben, valamint az, hogy mindkét szerző, Németh Balázs és Fekete Csaba számára is igényként merült fel a korábbi irodalomban állandósult tévedések elleni küzdelem. A fentebb említett három tanulmány a kötet címében megjelenő területi lehatároláson túlnyúlva az Észak-Dunántúl egészére koncentrál. Két további munka a veszprémi egyházmegyével nagy területi átfedésben lévő Dunántúli Református Egyházkerület intézményrendszerének kialakulását, elsősorban az eddig alig kutatott presbitériumok korai történetét járja körül, amelyek bölcsője Pápa város: Szabó Előd Kanizsai PálfiJános református püspök életrajzán keresztül (akihez az első presbitériumok megszervezése fűződik), Hudi József pedig egyfajta összefoglaló, sőt jól érthető elméleti/tipológiai megközelítésben. Utóbbi szintén küzd a szakirodalomban eddig gyakran alkalmazott, felekezetileg elfogult, visszavetítésekben és berögzült hibás adatokban bővelkedő narratíva ellen. A fejezet utolsó tanulmánya a művészettörténet felől közelítve mutatja ki a református felekezet kialakulásának a korábban egységes nyugati kereszténység időszakába visszanyúló előzményeit, mégpedig a középkori eredetű református templomok vagy templomhelyek vizsgálatával. A veszprémi református egyházmegyében található húsz ilyet adattárszerűen is bemutatja egységes szempontrendszer szerint, ezen keresztül láttatja a felekezetképződés templomépítészetre gyakorolt hatását. Nagyon fontos megállapítása, hogy a Balaton-felvidék térségében a római hit a népességpusztulás révén tűnt el, és az újranépesedés hozta magával a református felekezet megjelenését, vagyis mindössze a szakrális tér/épület folytonosságáról, nem a társadaloméról beszélhetünk. Az alapállás és a fiatal kutató, Pátkai Ádám Sándor ráérzései rendkívül figyelemre méltóak, érdemes lenne azonban az újabb egyháztörténeti eredmények, különösen esetleges külföldi minták és szakirodalom tükrében elmélyíteni a kutatásait. Három tanulmánnyal a könyvtörténet külön fejezetet kapott a kötetben. Bartók Zsófia Ágnes egy érdekesnek ígérkező új módszertanról ad első összefoglalást, és helyezi kilátásba annak alkalmazását a későbbiekben. Ez a középkori magyar nyelvű szövegek, könyvek keletkezésére és fennmaradási arányára vonatkozó becslések alapja lehet majd, lényege az egyes csoportok szövegigénye felőli megközelítés. Az írás egy újabb, ezúttal könyvtörténeti ívet nyit a köteten belül, a hagyományos negatív kiindulópont helyett azonban a késő középkori műveltség és annak továbbélése tárgyalásával indítja az utolsó szakaszt. MÉRLEG
