Levéltári Szemle, 69. (2019)
Levéltári Szemle, 69. (2019) 3. szám - Kilátó - Anna Lüders: „Magyarország és én”. Kilenc hét a Magyar Nemzeti Levéltárban
83 2019/3. Egyfelől fontos volt számomra, hogy egy „szokatlanabb” levéltári környezettel is találkozhassak, másfelől szerettem volna az országot és mindenekelőtt Budapestet jobban megismerni. A főváros – magyar származású édesanyám révén – már nem volt idegen a számomra, de most nyílt először arra alkalmam, hogy az itt élőket és a régiót a magam módján felfedezhessem. Kilenc hét a Magyar Nemzeti Levéltárban 2018 augusztusában kezdhettem el szakmai gyakorlatomat a Magyar Nemzeti Levéltárban, amelynek valamennyi állomásáról külön beszámolok az alábbiakban, ám – a csapongást elkerülendő – néhány, számomra különösen fontos állomást külön kiemelek. A Bécsi kapu téren található Országos Levéltár nem csak egy látványos épület volt számomra, de az ott töltött teljes időszak alatt központi kiindulási pontot jelentett, köszönhetően legfőbb konzulensemnek, Fiziker Róbertnek és munkatársainak. Minden szervezeti egység komoly erőfeszítéseket tett azért, hogy tevékenységét átfogóan és érdekfeszítően megismertesse velem. Így nyílt arra lehetőségem, hogy paleográfiai ismereteimet is próbára tegyem. Szerencsére német nyelvű iratokkal bőségesen találkoztam, amelyeket elolvashattam és amelyekről jegyzeteket készíthettem. Mindig újra és újra megdöbbentett, hogy a magyar levéltárak mennyi német nyelvű dokumentumot őriznek. Így aztán kezdeti aggodalmaim, hogy egy olyan országban fogok szakmai gyakorlatot folytatni, amelynek anyanyelvét nem beszélem folyékonyan, a Magyarországon töltött időszak végére teljesen eltűntek. Egyúttal elismeréssel adózom a magyar levéltárosok és történészek teljesítménye előtt, akik olyan szuverén módon bánnak a nyelvi sokszínűséggel, amit az iratanyagokban – a német mellett – megjelenő egyéb nyelvek jelentenek. A Magyarországon töltött időszak során egyik személyes kedvencem a szolnoki levéltár (MNL Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára) vendégeként eltöltött három nap volt. Az első pillantásra önmagáról nem sokat eláruló kisvárosról kiderült, hogy igazi kultúrk özpont , és hogy ebben a megyei levéltár is tevékeny szerepet vállal. Az archívum szoros kapcsolatot ápol a kultúra és a média helyi intézményeivel, így jelentős szerepe van a kultúra közvetítésében, formálásában. A városi kulturális központban létesített kiállításoktól a levéltári iratanyagok feltárásáig az intézmény munkatársai sokféle tevékenységet folytatnak nagy elhivatottsággal. Olyan feladatoktól sem zárkóznak el, mint például levéltár-pedagógiai foglalkozás megtartása óvodás gyerekcsoport számára, amely eseményt megfigyelőként én is végignézhettem. Egyidejűleg arra is alkalom nyílt, hogy a közös médiabeli munkát közvetlenül is megtapasztaljam, hiszen a helyi televízió esti híreiben szerepelt egy riport ott-tar„Magyarország és én”
