Levéltári Szemle, 68. (2018)
Levéltári Szemle, 68. (2018) 1. szám - Műhelymunkák - Szabó Attila András: Osztrák–magyar kolonizációs kísérlet Nyugat-Afrikában – 1899/1900, Rio de Oro
57 2018/1. forrásanyag alapján kedvező esély kínálkozott az Osztrák–Magyar Monarc hia előtt a monarchia határain túl egy kereskedelmi telep megvételére Rio de Oro-ban. 1900-ban tárgyalták először a nemzetközi közvélemény előtt nyilvánosan Rio de Oro ügyét, miközben külügyminisztériumunk egy évvel korábban már komoly szándékkal foglalkozhatott a területtel. A praktikusság, a gyors kezdeményezőkészség, az állami akarat és a gazdasági elit partnersége képezte a céltudatosan kolonizáló államok sikerének kulcsát a 19–20. század fordulóján. Kolóniák birtoklása egyrészt a nemzetközi tekintély fokmérője volt egy modern nagy- vagy középhatalmi állásra törő országnak, másrészt a korabeli közgazdasági szemlélet szerint a gazdaság növekedését az export növekedésével lehetett előteremteni. Olyan területért folyt az említett afrikai partszakaszon a verseny, amelyet még fehér foltnak nevezhetünk a képzeletbeli kolonizációs világtérképen. Ha teljes hitelt nem is lehet adni a korábban említett Leopold Koreffnek – [e területen] „nincs konkurencia, gyakorlatilag monopolhelyzet [van]”–, a századfordulón a konkurens európai országok lényegesen kisebb ellenállásával kellett itt számolni, mint Európához ilyen közel fekvő területek bármelyike esetében. Az osztrák–magyar kereskedelemnek kifejezetten előnyöket jelentett volna a külpiacok – beleértve Afrikát, Dél-Amerikát – felé a szállítási útvonalakon „nemzeti” kikötőkben olcsóbb költségekkel átrakodni és a hajózási szükségleti cikkeket beszerezni. Nem tárgyalva az egyéb, például tudományos területeken mutatkozó járulékos hasznot. A sikertelenséget legszemléletesebben – bár kissé extrém módon – Agenar Goluchowski külügyminiszternek általában a külkereskedelemben uralkodó osztrák–magyar aktivitásról vallott nézete világítja meg, melyet éppen a Rio de Oro-i tárgyalások kapcsán fogalmazott meg: „ügyetlenkedés és nemtörődömség”. A fenti kolonizációs kísérlet kedvezőtlen hazai fogadtatása és az osztrák– magyar befektetői körök kolonizációs téren mutatott visszafogottsága ellenére diplomáciánknak mégis lökést adtak a Rio de Oro-i tárgyalások, hiszen 1901–1902 folyamán Marokkó és az Osztrák–Magyar Monarchia között létrejött egy kereskedelmi szerződés. 16 Cabo Bajador között fekvő partszakasz spanyol védnökség alatt maradt, és figyelemmel a Marokkói Szultánságban kialakult erőegyensúlyra az északi pontos határt nem jelölték ki. 1900. 06. 02., Madrid 73. számú jelentés 16 A szerződés részleteire és Osztrák–Magyar Monarchia és Marokkó diplomáciai kapcsolatokra vonatkozóan: KOMÁR 2007. Osztrák – magyar kolonizációs kísérlet Nyugat-Afrikában...
