Levéltári Szemle, 68. (2018)
Levéltári Szemle, 68. (2018) 1. szám - Műhelymunkák - Szabó Attila András: Osztrák–magyar kolonizációs kísérlet Nyugat-Afrikában – 1899/1900, Rio de Oro
55 2018/1. Az események alakulása – az itthon mutatkozó érdektelenség ellenére – kedvezett az Osztrák–Magyar Monarchiának. Bár 1899. október elején a konzorcium azonnali, „utolsó óra utáni” választ kért Bécstől, az illetékes spanyol tárgyaló mégis 1900 márciusáig várt az osztrák–magyar vételi szándékra. A spanyolok három hónappal meghosszabbították az eredeti december végi „licitálási” határidőt, és kizártak erre az időszakra minden egyéb konkurensi ajánlatot. Végül kedvező fejleménynek tekinthető, hogy a Rio de Oroért konkurenciának számító nagy kolonizáló hatalmak érdeklődését más területek kötötték le. Németország 1899 második felében Afrikában inkább Kamerun környékét tartotta stratégiailag értékesebbnek és több figyelmet érdemlőnek. Angliának Angolában és Dél-Afrikában voltak sürgősebb tennivalói. A marokkói szultánnál hónapokig eredménytelenül elidőző olasz követtel a komoly vételi szándék tekintetében Ausztria–Magyarország sem számolt. Az osztrák– magyar kandidálást komolyan kezelte a spanyol kormány. Külügyminisztériumunk részletesen tájékozódhatott a spanyolok igényeiről. Silvela spanyol miniszterelnök Madridban a monarchia madridi követének még februárban átadta a cortes számára készült, de még be nem nyújtott, a nyugat-afrikai spanyol területek politikai és közigazgatási viszonyairól szóló törvényjavaslatot. kedő osztályunk az általa belső körökben oly magabiztosan hangoztatott liberalizmusából egy kis részt a nemzetközi életre, a világforgalomra fordítson, és legalább részben e nézőpontban oly hűnek tekintett konzervativizmusát feladja. Az erre vonatkozott állami tényezők minden fáradozásai és igazán céltudatos törekvései meddők fognak maradni, ameddig a gazdasági élet, az intézményei, röviden minden ami ezzel összefügg egy alapos modernizálásnak nem vetődik alá. […] Az osztrák–magyar [köz]vélekedés, esetlegesen az oly kedvelt és kényelmes szemrehányást, hogy az állami szervek a kereskedő osztályt nem kellően támogatják, nyugodt lelkiismerettel fogja elfogadni [vallani]. Hivatkozhat [e nézet] egy több éves cselekvőképes idevágó tevékenységre élénk sajnálat kinyilvánításával, hogy azt nem helyileg vetették fel, mint javaslatot meg nem vitatták és közlésként érdekelt körök által megválaszolva nincsen. A monarchia munkája és annak termékei versenyképesek, semmilyen módon nem szorulnak más országok mögé, a fő ok amiért Északnyugat-Afrikában hiányosan képviseltek főleg abban áll, hogy kereskedelmünk …, magyarázhatatlan esetlenséggel alkalmazkodik idegen szokásokhoz, az idegen ízlés ismeretének teljes hiányában van, elutasítja, hogy leleményes üzletembereket távoli országba küldjön […] A magyarázhatatlan pesszimizmust, mely Ausztria–Magyarországon éppoly megalapozatlan mint elterjedt, véglegesen fel kell oldani, és a megérdemelt önbizalomnak helyet biztosítani. Mi felmutathatunk és fogunk a nemzetközi gazdasági életben sikereket, egyenrangúan állhatunk majd más államok mellé, ha mi – mint minden más kérdésben – úgy kereskedelempolitikai vonatkozásban is emlékezve [emlékszünk] a lélekemelő jelmondatra „viribus unitis [egyesült erőkkel]” (G. Hohenwart, Tanger, 1899. 11. 17.). Osztrák – magyar kolonizációs kísérlet Nyugat-Afrikában...
