Levéltári Szemle, 68. (2018)
Levéltári Szemle, 68. (2018) 4. szám - In memoriam - Emlékezés Kapiller Imre zalai levéltárosra (Molnár András)
74 Levéltári Szemle 68. évf . Kifogyhatatlan ötleteit és kreativitását a kutatószolgálat mellett saját kutatásai során, tudományszervező munkájában és levéltári közművelődési tevékenységében is sokoldalúan hasznosította. Kezdetben főként Zala megye 18–19. századi művelődés- és társadalomtörténetét, valamint Zalaegerszeg mezőváros történetét kutatta. 1983-tól közel ötven tudományos publikációja jelent meg levéltári évkönyvekben, tanulmánykötetekben vagy szakmai folyóiratokban. Ezek mellett lexikonokba készített szócikkeket, és számos ismeretterjesztő írást tett közzé a Zalai Hírlapban is. A rendszerváltozást követően, Csomor Erzsébet levéltárossal együtt vállalkozott az 1956-os forradalom és szabadságharc zalai dokumentumainak úttörő jellegű feltárására és feldolgozására. Részt vett a forradalom leverését követő megtorlás iratanyagának összegyűjtésében, majd társszerzőként, négy kötetben adta közre Zala megye legfontosabb ’56-os dokumentumait, illetve kronológiáját és életrajzi adattárát. A forradalom és szabadságharc emlékének ápolásában kifejtett kimagasló munkásságát Göncz Árpád köztársasági elnök 1999. október 23-án Nagy Imre Emlékplakett adományozásával ismerte el. Kapiller Imre elősegítette számos településtörténeti monográfia megszületését; szer zőként és szerkesztőként is közreműködött a Száz Magyar Falu Könyvesháza című millenniumi könyvsorozat zalai köteteinek elkészítésében. Több könyvet szerkesztett a levéltár Zalai Gyűjtemény című kiadványsorozatában, és ő élesztette újjá a Zalaegerszegi Füzetek címet viselő, a Zalaegerszegi Millecentenáriumi Közalapítvány által kiadott várostörténeti könyvsorozatot. Mind ezen alapítvány, mind a Degré Alajos Zalai Honismereti Alapítvány kurátoraként a levéltári források felhasználását szorgalmazta, illetve segítette elő. A rendszerváltás idején az egyik ellenzéki párt alapító tagjaként belekóstolt a politikai közéletbe, néhány évig Zalaegerszeg önkormányzati képviselője volt, azután pedig bizottsági tagként igyekezett szolgálni a város közösségét. Tudományszervezőként több rangos történeti konferenciát, illetve emlékülést kezdeményezett és szervezett, valamint számos tanácskozáson tartott előadást. Tipikus csapatjátékos, igazi közösségi ember volt, közreműködött a levéltári alkotóműhely úttörő jellegű, országos jelentőségű közös alkotásai, így például a Zala megye archontológiája, az Armálisok vagy a Kvártélyház című kötetek elkészítésében. Együttműködve más zalai közgyűjteményekkel, lelkes motorja volt a levéltár közművelődési tevékenységének is; közreműködésével több önálló vagy a múzeumokkal, könyvtárral közös kiállítás készült. Hosszú időn át végzett kiemelkedő teljesítményéért és a hazai levéltárügy fejlődésének elősegítésért 2009. augusztus 20-án megkapta a szakma legrangosabb állami elismerését, a Pauler Gyula díjat. 63 évesen, 2016. augusztus 28-án vonult nyugdíjba, ám azután is aktív szellemi munkát végzett; kutatott, előadásokat tartott és tanulmányokat, hírlapi cikkeket írt Zalaegerszeg, valamint Zala megye történetéről. Tele volt tervekkel és elképzelésekkel, amikor szeptember 11-én tragikus hirtelenséggel ragadta el közülünk a halál. IN MEMORIAM
