Levéltári Szemle, 68. (2018)
Levéltári Szemle, 68. (2018) 4. szám - Gidó Attila: Román állami levéltári források az észak-erdélyi holokauszt történetéhez
17 2018/4. a 11. számú leltárkönyvet, amely egy 1541 dossziét (tehát a fond több mint egyharmadát) magában foglaló gyűjtemény tartalmába nyújt betekintést. Itt a dossziék többsége alatt a 17–20. század között keletkezett, különböző problémakörökre vonatkozó jegyzőkönyveket és iktatókönyveket kell érteni (például vármegyei közgyűlési jegyzőkönyveket, különböző vármegyei bizottságok gyűléseinek jegyzőkönyveit, nyilvántartásokat, stb.). Az 1940–1944 közötti időszakra viszonylag kevés dosszié vonatkozik és a zsidó lakosság üldözésének szempontjából alig van relevanciája. Ennél fontosabb viszont a Főispáni Hivatal folyó ügyeire vonatkozó iratokat (körleveleket, rendeleteket, parancsokat, intézkedéseket, járási iratokat, gazdasági, társadalmi ügyeket, stb.), valamint az intézmény egyes osztályainak az irattermelését tartalmazó gyűjtemény, amelyet a 29. számú leltárkönyv segítségével lehet kutatni. A leltárkönyv nem irat szintű leírást nyújt a gyűjteményről, hanem csak a meglévő iktatókönyveket sorolja fel. Mivel a Főispáni Hivatal iratanyagát az elmúlt évtizedek során több alkalommal is selejtezték és átrendezték, nagyon sok dokumentum megsemmisült, így gyakran megesik az, hogy az iktatókönyvek alapján kutatásra igényelt dossziék, iratok már nem léteznek. Mindazonáltal, az iktatókönyvek önmagukban is nagyon fontos forrásnak tekinthetők, hiszen segítségükkel jól rekonstruálhatók a zsidó lakosság 1940–1944 közötti jogfosztásának, kisemmizésének és elhurcolásának, illetve a túlélők hazaérkezésének körülményei. A megőrződött dossziék közül mindenképpen figyelemre érdemes az a négy darab, amely az 1319. számú csomóban található. Ezek – utólagos levéltári iratrendezés nyomán – az 1944-es gettósításokkal és deportálásokkal kapcsolatos iratokat tartalmazzák, köztük néhány kisebb Kolozs megyei falu zsidó lakosainak az 1944. áprilisi összeírását. 40 Ilyen összeírások, amelyeket a mai közvélemény Jaross-listaként is ismer, igen ritkának számítanak Észak-Erdélyben. 41 Hasonlóképpen kevés pontos számadat maradt fenn a gettóba kényszerített zsidó lakosokról. 42 Ezért bír jelentőséggel a Háromszék vármegyei Főispáni Hivatal fondjában megtalálható kimutatás a vármegye gettósított zsidóságáról. Az 1944. május 4-i táblázat szerint a vármegye területéről 619 zsidót szállítottak gyűjtőtáborba. Rajtuk kívül húsz személy teljesített munkaszolgálatot és négy volt internálva. A mentesítettek számát csak a vármegyeközpont, Sepsiszentgyörgy és Sepsi járás esetében ismerjük. Az előbbiek harmincan voltak, a járásban pedig három személy mentesült a gettósítás alól. 43 A főispáni, vármegyei fondok szerkezete megyénként különbözik, amely a levéltárrendezési módszerek eltérő alkalmazásának a következménye. Az 1940 szeptembere 40 SJAN Cluj, 3. fond, 1319. cs., 36–37. f. 41 Ld. Varga, 2006: 141–161. 42 A legtöbb adatot Ferenczy László csendőr alezredesnek, a magyar csendőrség és a német biztonsági rendőrség közötti összekötő tisztnek a vidéki gettókról szóló 1944. május–júniusi jelentései tartalmazzák. Ld. Molnár 2014: 280–293. 43 SJAN Covasna, 9. fond, 16. számú leltárkönyv, 1/1943. dosszié, 107–108. f. Román állami levéltári források az észak-erdélyi holokauszt történetéhez
