Levéltári Szemle, 68. (2018)
Levéltári Szemle, 68. (2018) 1. szám - Forrás és érték - Kurucz Ádám: A Magyar Nemzeti Levéltár önkormányzati hivataloknál szerzett gyűjtőterületi tapasztalatai Borsod-Abaúj-Zemplén megyében
folyamatosan egyeztetjük, a korábban jóváhagyott átvételek elmaradását pedig a gyarapodási naplóból szűrjük ki és telefonon vagy e-mailben érdeklődünk a beszállítás elmaradásának okairól. „Félig” átadott iratanyagok Az előzőekben tárgyalt levéltári átadások elmaradásainál maradva, van egy másik jelenség is, amit ajánlatos tárgyalni. Már többször beigazolódott egyegy helyszíni ellenőrzésünk előkészítése során, hogy az adott iratképző tanácsi fondja lezártnak tekinthető ugyan, 27 de a település lakosságszámához – aminek változásáról a helységnévtárak adnak tájékoztatást – mérten aránytalanul kis mennyiségű ügyirat került a levéltárba. Ezekben az esetekben jelentős terjedelmű, a korábbi átadásból visszamaradt levéltári értékű ügyiratot, valamint iktató- és mutatókönyveket találtunk. A visszamaradt iratok elsősorban hadigondozási és hagyatéki ügyek, költségvetési beszámolók, titkos ügyiratok és 1990-es iktatott iratok. A hagyatéki ügyek esetében az át nem adásnak az volt az oka, hogy az elmúlt évtizedben levéltárunk munkatársai szubjektíven ítélték meg azok értékhatárát (levéltárnak átadandó, helyben őrzendő, selejtezhető), míg az említett három másik ügyirattípust külön kezelték, így egyszerűen kifelejtették az előkészítésből. Az 1990-es utolsó tanácsi év hónapjaival pedig csak nem foglalkoztak. Az irattári segédkönyvek vonatkozásában sokszor inkább a tudatosság állt a visszamaradás mögött. A 335/2005. (XII. 29.) Korm. rendelet 65. § 1. bekezdése előírja ugyan, hogy a visszatartott iratokról jegyzéket kell készíteni – amit a levéltárnak szintén meg kell küldeni – hiszen az iktató- és mutatókönyvek átadását követően csak így lehet kereshetővé tenni a helyben őrzött iratanyagot. Ennél azonban könnyebbnek bizonyul eme kötelezettség elodázásával a segédkönyveket visszatartani. Mivel ezekben az esetekben a visszatartott iratok jegyzéke nem készült el a levéltár munkatársainak nem állt módjában a még levéltári értékhatár feletti ügyiratok és segédkönyvek „bekérése.” Nyilvánvalóan megoldást jelentett volna az átadás előtti helyszíni ellenőrzés, azonban a települések és a gyűjtőterületi munkát ellátó munkatársak száma ezt lehetetlenné tette. 27 2009-től levéltárunk a tanácsi korszak visszamaradt iratanyagait csak teljes, lezárt korszakként vette át. Ebből kifolyólag azok a tanácsok, amelyeknek fondjegyzék szerint az iratanyaga 1950–1990-ig a levéltárban van, a „papírforma szerint” minden lejárt irattári őrzési idejű, maradandó értékű tanácsi ügyiratukat átadták. 2018/1. 33 Az MNL gyűjtőterüle? tapasztalatai...
