Levéltári Szemle, 68. (2018)

Levéltári Szemle, 68. (2018) 4. szám - Gidó Attila: Román állami levéltári források az észak-erdélyi holokauszt történetéhez

11

2018/4.

Az észak-erdélyi holokauszt forrásainak leltárai

A fentiekből láthattuk, hogy az államszocializmus időszakában és az 1989-es forradalmat követően melyek voltak a holokausztvonatkozású levéltári kutatások lehetőségei, és milyen kontextusban születtek az észak-erdélyi holokausztot tárgyaló román történeti munkák. A holokauszttal kapcsolatos levéltári források ismertetése előtt szükséges áttekinteni azokat a romániai és külföldi intézményeket, amelyek a romániai levéltárakban található dokumentumoknak a másolataival, vagy nyilvántartásával rendelkeznek.

Időrendi sorrendben az 1953-ban Jeruzsálemben létrehozott Jad Vasem (Holokauszt Áldozatainak és Hőseinek Izraeli Emlékhatósága) kezdte el elsőként a romániai holokausztra vonatkozó dokumentumok gyűjtését. A Jad Vasem és a Román Kommunista Párt Központi Bizottsága mellett működő Történettudományi és Társadalompolitikai Kutatóintézet (Institutul de Studii Istorice și Social-Politice de pe lângă Comitetul Central al PCR) között 1982-ben megállapodás jött létre, amely szerint a két intézmény a továbbiakban tapasztalatcserén és a holokausztra vonatkozó kutatások elősegítésén alapuló együttműködést fog folytatni.

25 Így kerülhetett sor az 1980-as években néhány izraeli és romániai konferenciára, amely mellett számos dokumentum másolata a Jad Vasem birtokába jutott. Az intézmény szisztematikus forrásfeltáró munkát viszont nem végzett. Sok évvel később a holokausztra vonatkozó dokumentumgyűjtés mégis elindulhatott egy, a Jad Vasemben dolgozó kutató egyéni projektje keretében. Ennek során több mint háromszázezer oldalnyi iratot sikerült azonosítani tizenhat erdélyi állami levéltári kirendeltségben és hitközségi, illetve keresztény egyházi levéltárakban. Ugyancsak ennek a programnak a keretében tártak fel a Jad Vasem magyarországi munkatársai több millió oldalnyi dokumentumot magyarországi levéltárakban.

26

A washingtoni Holokauszt Múzeum volt az első, amely Romániában rendszerezett forrásfeltáró és forrásgyűjtő munkához kezdett. Közvetlenül a kommunista diktatúra bukása után, 1991-ben érkezett az országba gyűjtőmunkára Radu Ioanid és Paul A. Shapiro. A kezdeti években – az akkori romániai állapotokra jellemző módon – számos tényező akadályozta tevékenységüket. Amikor 1991 júniusában felvették a kapcsolatot az Állami Levéltár főigazgatójával, Ion Munteanu vezérőrnag

ygyal, ő minden eszközzel igyekezett gátolni a gyűjtőmunkát, arra hivatkozva, hogy a II. világháború alatt Románia „mennyország volt a zsidók számára”, s bármilyen jellegű és bármekkora emberi veszteséget is szenvedett a romániai és a román fennhatóság alatt álló transznyisztriai zsidó közösség, az a „németek számlájára írható”, 25 Ld.: Analele de Istorie 1985. (29. évf. ) 5. sz. 114.

26 Karsai, 2003: 129–135.

Román állami levéltári források az észak-erdélyi holokauszt történetéhez