Levéltári Szemle, 68. (2018)
Levéltári Szemle, 68. (2018) 3. szám - Mérleg - EÁrchívum – Tanulmányok Erdész Ádám hatvanadik születésnapja tiszteletére (Dávid Péter)
82 Levéltári Szemle 68. évf . A témát (és hosszúsága miatt egy kicsit az olvasót is) kimerítő írás precízen gyűjti egybe a gépi adatfeldolgozás és -tárolás lépcsőfokait a számítógépek hőskorától egészen a rendszerváltás időszakáig. Az utolsó rész viszont közli, hogy nem tekinthetők hitelesnek forrásoknak a számítógépek segítségével kezelt adatok, egyben felhívja a figyelmet a papír alapú iratok kritikus kezelésére is. A harmadik ciklusban Kövér György egy fogalomtörténeti tanulmányban vezeti végig a 20. század végén újra népszerűvé váló „civil társadalom” fogalmának történetét Arisztotelész premodern szóhasználatától kezdve Concha Győző 20. századi társadalom-fogalmáig. A tanulmány nagy érdeme, hogy a fogalom 19. századi magyar recepcióját áttekintve olyan gondolkodókra hívja fel a figyelmet, mint például Lukács Móric, Hunfalvy Pál vagy Eötvös József, akik európai műveltségű politikusként kísérletet tettek a fogalom leképezésére és hazai alkalmazására. A tanulmány sajnos azt írja: „nincs itt tér a legújabb nemzetközi eredmények részletes összefoglalására”, pedig az értekezést értelmező olvasó talán erre is kíváncsi lett volna. Gyáni Gábor „A katasztrófatörténet és várostörténet mezsgyéjén” című tanulmányában a 18. és 19. század legmegrázóbb magyarországi tűzeseteit gyűjtötte össze, amelyek egész városrészeket taroltak le, bemutatva a katasztrófák kiváltó okait, az ellenük megtett intézkedéseket és azt az irigylendő társadalmi összefogást, ami a városok újraépítéséhez vezetett. Sokkal szívderítőbb témáról, a nyíregyházi közösségi ünnepekről írt tanulmányt Kujbusné Mecsei Éva, aki a nyíregyházi 1824-es birtokba iktatási ünnepségtől kezdve annak százéves évfordulójáig rajzolja meg ezeknek a kultikus eseményeknek a jellemzőit, amit érdemes lett volna talán más városok hasonló ünnepeivel párhuzamba állítani, hogy láthassuk egyedi, különleges vagy a korban szokásos jellemzőjét egy-egy megemlékezésnek, szoboravatásnak. A Küry Albert, JászNagykun-Szolnok vármegyei alispán működését tárgyaló tanulmány Fülöp Tamást dicséri. A dualizmus kori szegénygondozás és gyermekvédelem úttörőjéről készült leírás egyben tisztelgés is Küry alispán előtt. A harmadik ciklust Bódán Zsolt olvasmányos tanulmánya zárja a házasságkötés szokásrendjéről, a témát a Ladics család példáján bemutatva. Az értekezés írója remek érzékkel kapcsolja össze a korszak etikettjéről írt szövegeket a családi levelezésben talált dokumentumokkal, eljutva a párválasztástól az i?ú pár közös életének első időszakáig. Az arcvonások, portrék, karakterek ciklus írásai mind tudósokról szólnak: Szendiné Orvos Erzsébet egy „Levéltárosok arcképcsarnoká”-val lepte meg Erdész Ádámot születésnapja alkalmából, Katona Csaba Békés megye és Balatonfüred kapcsolatáról írt, bemutatva a fürdőváros és a régió gyér, ám annál érdekfeszítőbb viszonyát, három izgalmas személyiségen keresztül. Rácz György Márki Sándorról mint középkorkutatóról értekezik, különösen annak a Dózsa György-féle parasztfelkelésről írt könyvéről, kimutatva annak tévedéseit és azt, hogyan tartották magukat a benne leírtak még hosszú ideig történelmi tényekként. A ciklus végén Füzesné Hudák Julianna tanulmányát olvashatjuk, aki kultikus hangtól sem mentesen írt Szilágyi Ferenc és Mérleg
