Levéltári Szemle, 68. (2018)
Levéltári Szemle, 68. (2018) 3. szám - Kilátó - Müller Gabriella: A szovjet kulturális propaganda „eszközei” az Orosz Föderáció Állami Levéltárában
67 2018/3. F üggetlenül a nemzetközi helyzet változásától, a világ számára mindig is fontos szempont volt, hogy átfogó információt kapjon a Szovjetunióról. A két világháború közti időszakban a külföldre irányuló szovjet propaganda elsősorban a baloldali értelmiség sz űk körére összpontosított. A második világháború győzelme azonban alapvető változásokat hozott. A Szovjetunió politikai befolyása megnövekedett Európában, így a német megszállást túlélő európai országok társadalma, közvélekedése és a szovjet birodalomról alkotott képe is átformálódott, amelynek eredményeképpen a szovjet kultúra és művészet iránt érdeklődő, a propaganda tevékenységet befogadó közönség köre jelentősen bővült. A számos csatornán keresztül terjesztett különféle ideológiai és kulturális termékek kezdettől fogva politikai célokat (is) szolgáltak, és ebben az új, kedvező helyzetben a Szovjetunió minden eszközzel igyekezett elérni, hogy a saját kultúráját, életmódját és értékrendjét előmozdítsa a szépirodalmi műveken, a szakirodalmi munkákon, a klasszikus zenén, a képzőművészeti kiállításokon, a rádiós műsorközvetítéseken és a filmiparon keresztül. A szovjet megszállást megtapasztalt, majd a szovjet befolyási övezetbe került közép- és kelet-európai országokban, így Magyarországon is, ez a törekvés nyilvánvalóan különösen nehéznek bizonyult. 2 Kérdés , hogy a szovjet propagandagépezet által megtett lépések milyen eredményt hoztak. A kutatóutam során a felsorolt propagandaintézmények közül két fond magyar vonatkozású iratanyagát vizsgáltam meg. A Külföldi Kulturális Kapcsolatok Össz-szövetségi Társasága, vagyis a VOKSZ ( Всесоюзное Общество Культурных Связей с заграницей – ВОКС) szervezetét azzal a céllal hozták létre , hogy a Szovjetunió kétoldalú nemzetközi kulturális kapcsolatait koordinálja, intézményi és személyi szinten egyaránt. Számos országban önálló kirendeltséggel rendelkezett, Magyarország esetében viszont a szovjet diplomáciai képviselet részeként működött: a VOKSZ magyarországi megbízottja tisztségét a budapesti szovjet nagykövetség első titkára töltötte be az 1945–1956 között, vagyis a képviselet létrehozásától egészen annak megszüntetéséig. A VOKSZ intézményrendszerének iratanyaga a teljes időszakra (1925–1957) vonatkozóan hozzáférhető, a Magyarországgal kapcsolatos dokumentációs anyag több jegyzékben is fellelhető, és az ügyiratok a levéltári segédletek alapján minden nemzetközi viszonylatban jól kereshetők. Az általam vizsgált szovjet-magyar ügyiratok anyaga (néhány kivételtől eltekintve) jó állapotban maradt fenn, és éves szinten, kronologikusan rendezettek. A dossziék számos, alapvető információértékkel bíró dokumentumot tartalmaznak: a VOKSZ központi szervei és a magyarországi megbízott közti levélváltásokat, jelentéseket és direktívákat, negyedéves és féléves munkabeszámolókat, amelyek 2 A témával kapcsolatban lásd Baráth Magdolna: A Szovjetunióról kialakult és kialakított kép változásai. In: A Kreml árnyékában. Tanulmányok Magyarország és a Szovjetunió kapcsolatainak történetéhez, 1944–1990. Bp., 2014. 41–76. A szovjet kulturális propaganda „eszközei”
