Levéltári Szemle, 68. (2018)

Levéltári Szemle, 68. (2018) 3. szám - Haraszti Viktor: Adatvédelem és nyilvánosság – Szemelvények a személyes adatok védelme és a levéltári kutatás, nyilvánosság konfliktusai köréből

22 L‍e‍v‍é‍l‍t‍á‍r‍i‍ ‍S‍z‍e‍m‍l‍e‍ ‍6‍8‍.‍ ‍ évf .‍ Két alapjog összeütközése esetén az Alkotmánybíróság által kimunkált és mára a hazai joggyakorlat egészében konzekvensen alkalmazott alapjogi tesztnek kell ér­vényesülnie, mely szerint bármely alapjog csak egy másik érvényesülése érdekében korlátozható és csak annyira, amennyire az elengedhetetlenül szükséges.” Egyide­jűleg kijelentette azt is: „Megítélésem szerint a felvételek közzététele – annak tör­ténelmi távlata miatt is – nem okoz olyan, a személyes adatok védelméhez fűződő jog szempontjából jelentős sérelmet, mely a felvételek nyilvánosságra hozatalával szemben az arányosság követelményével ne lenne összeegyeztethető.” Bár a figyelem ráirányult a kutatási szabályokra, azok mit sem változtak. A kis­kapu kinyílt: a per hanganyagát lejátszották és senki nem tiltakozott személyiségi jogai megsértése miatt. Így aztán minden maradt a régiben. De megnyugtató ez így? Az Alaptörvény rendelkezései, a NAIH létrejötte és az Infotv. – a levéltári törvény változatlansága 2011. április 25-én fogadta el a Magyar Köztársaság Országgyűlése Magyarország Alap­törvényét, mely az adatvédelem és információszabadság terén is új korszakot nyitott. Az Alaptörvény VI. cikk (2) bekezdése rögzíti, hogy „mindenkinek joga van személyes adatai védelméhez, valamint a közérdekű adatok megismeréséhez és terjesztéséhez”. A kutatás szabadságának biztosítéka a X. cikkben található, mi szerint is „Magyar­ország biztosítja a tudományos kutatás és művészeti alkotás szabadságát” és fontos a (2) bekezdés is: „Tudományos igazság kérdésében az állam nem jogosult dönteni, tudományos kutatások értékelésére kizárólag a tudomány művelői jogosultak.” Fontos kiemelni, hogy az Alaptörvény nem általában a kutatás szabadságát, hanem a tudo­mányos kutatás szabadságát emeli a legmagasabb jogi védelem rangjára. A 2011. december 30-án a Parlament kétharmados szavazatával elfogadott „Magyarország Alaptörvényének Átmeneti Rendelkezései” címet viselő dokumentum 2012. január 1-jei időponttal, azaz a hatéves hivatali mandátum félidejénél kimondta az adatvédelmi biztosi intézmény megszűnését. 51 Az adatvédelmi biztosi intézmé­nyét autonóm közigazgatási szervként a Nemzeti Adatvédelmi és Információsza­badság Hatóság (NAIH) váltotta fel. 52 51 16. cikk: „A hivatalban lévő adatvédelmi biztos megbízatása az Alaptörvény hatálybalépésével megszűnik.” 52 A törvényszöveg indoklása szerint: „a biztosi intézmény működése során bebizonyosodott, hogy az om­budsmani hatáskör és eszköztár nem nyújt megfelelő mozgásteret és lehetőséget a jogsértések kivizsgálására és szankcionálására. Az információtechnológia elterjedése, az ennek nyomán változó társadalmi szokások folytán, illetve a globalizáció által teremtett új helyzetben a ’90- es évek közepén létrehozott ombudsmani rendszernél lényegesen hatékonyabb hatósági fellépésre van szükség. Erre a szerepre megfelelőbb szerve­zeti forma a hatóság, így az ombudsmani intézmény helyett az új kihívásokkal szembenézni képes ható­ságot kell kialakítani. Az új körülmények szükségessé teszik, hogy az Alaptörvény koncepciójába illesz­kedő és az európai uniós elvárásoknak megfelelő új szabályozás és szervezet jöjjön létre ezen a területen.” H‍a‍r‍a‍s‍z‍?‍ ‍V‍i‍k‍t‍o‍r‍

Next

/
Oldalképek
Tartalom