Levéltári Szemle, 68. (2018)
Levéltári Szemle, 68. (2018) 2. szám - Műhelymunkák - Molnár András: Deák Ferenc és az evangélikus tanintézetek diáktársaságainak betiltása elleni tiltakozás, 1845–1849
57 2018/2. gyűlési határozathoz hasonlóan – mindvégig Deák Ferenc gondolatmenetét és jellegzetes érvelését tükrözi, azt valószínűleg teljes egészében Deák fogalmazhatta meg, illetve mondhatta tollba. Deák a következő érvekkel igyekezett alátámasztani álláspontját: 1. A magyar nyelvművelő társulatok több mint fél évszázadig fennálltak, azoknak létezéséről a kormánynak eddig is bizonyosan tudnia kellett; és mivel minden titkos vagy politikai céloktól mentesnek tapasztalta őket, fennállásukat korábban nem gátolta, így helyeselte. 2. E társulatok előbb keletkeztek, mielőtt még az 1836., 1840. és 1844. évi országgyűléseken alkotott jogszabályok a törvények és a közigazgatás nyelvévé tették volna a magyar nyelvet. Ha tehát e társulatok nem voltak veszedelmesek és tiltottak, amikor még a latin volt a hivatalos nyelv, lehetetlen, hogy azok – változatlan működés mellett – akkor váljanak veszedelmessé vagy károssá, amikor a hivatalos nyelv éppen az, amelyet e társulatok a tanulói?úság között terjeszteni és tökéletesíteni törekszenek. 3. A kormány rendelete nem egyeztethető össze a fennálló törvények lelkével sem, mert miután azok értelmében a magyar lett az iskolákban a közoktatás nyelve, a törvényekkel ellenkezik mindaz, ami a magyar nyelvnek az idegen ajkú lakosok által való teljes megismerhetését és tanulhatását gátolja. 4. A rendelet ellenkezik a nevelés eszméjével is, mely megkívánja, hogy a tanítók által elméletben előadott nyelvi szabályokat a tanulók a gyakorlatban is elsajátítsák. A nyelvművelő társaságok fő célja éppen az, hogy gyakorolják a nyelv szabályait, és az egymás közti versenyzés közben tökéletesítsék nyelvtudásukat. Az evangélikus tanintézetek magyar nyelvművelő társulatai már eddig is bizonyították jótékony hatásukat, mert a magyar nyelvet azokkal a diákokkal tanultatták meg minden kényszerítés nélkül, akik azt a szülői háznál még nem ismerhették, és így tanulmányaik végeztével már jól értettek és beszéltek magyarul. 5. A rendelet káros magára a közigazgatásra és a kormány érdekére nézve is, mert vannak az országon belül olyan területek, ahol alig ismerik a magyar nyelvet, mint a törvénynek és közigazgatásnak nyelvét. Ha tehát a nyelv megismerésére szolgáló társulatokat betiltják, még kevésbé lesz a tanulói?úságnak módja és alkalma, hogy a közigazgatás nyelvét elsajátítsa, és alkalmassá képezze magát a közszolgálat ellátására. Ezáltal a kormány is megfosztja magát annak lehetőségétől, hogy minél szélesebb körből válogassa ki a közszolgálatra legalkalmasabbakat, mert ahol csekélyebb a képzett egyének száma, ott a választási lehetőség is korlátozottabb. Deák Ferenc és az evangélikus tanintézetek
