Levéltári Szemle, 68. (2018)
Levéltári Szemle, 68. (2018) 2. szám - Hermann István: Levéltári dolgozók életpályamodelljének vázlata
16 Levéltári Szemle 68. évf . Az összegyűjtendő pontokat két oldalról is meg kell határozni. Egyrészt az egyes munkakörcsoportok sajátosságait figyelembe véve az életpálya adott állomásáról történő továbblépéshez szükséges összesített pontszámot, másrészt az egyes állomáson lévő munkatársak számára évente teljesítendő minimális pontszámot kell megadni. A kettő közötti arányt úgy kell meghatározni, hogy az adott állomásról való továbblépéshez szükséges pontszámot az évi minimumot teljesítők a minimálisan eltöltendő idő másfélszerese alatt szerezzék meg. A továbbképzések közé beemelendőnek tartjuk a levéltárak által szervezett szakmai konferenciákat is, sőt, azt gondoljuk, hogy a továbbképzések gerincét ezeknek kell adni. Erősíteni kell a levéltárszakmai kérdések megvitatását előtérbe helyező rendezvényeket a történeti kutatások bemutatását megvalósítókkal szemben. Elérendő célként az 50-50%-ot jelölhetjük meg. A pontrendszer bevezetésének feltétele, hogy az intézmények által szervezett konferenciák „akkreditálva” legyenek. Ezt az akkreditációt belső szakmai kérdésként kell kezelni, és egy levéltári szakmai testületre kell bízni (lásd később). A pontrendszer részeként képzeljük el a publikációkat is, beleértve ebbe a továbbképzéseken (konferenciákon) történő előadások megtartását is. Ezen a területen is erősíteni kell a levéltárszakmai publikációk arányát. A pontrendszer bevezetésének három alapvető feltételeként kell megnevezni a finanszí rozás megoldását (részben a továbbképzések megszervezéséhez, lebonyolításához, részben pedig az akkreditációhoz kapcsolódó költségek fedezését), a pontrendszer nyilván tartásának célszerűen központi informatikai megoldását, valamint az akkre di tá ci ó hoz szükséges szakmai feltételek kialakítását. IV.2.4. Vizsga letétele Véleményünk szerint a sok szakmában általános „szakvizsga” gyakorlata átvehető, s elvárható, hogy a szakmai munkakörökben foglalkoztatottak aktív életükben egy alkalommal képesítő- vagy szakvizsgán számot adjanak – elsősorban gyakorlati téren megszerzett – tudásukról. A szakirányú egyetemi végzettséghez kötött munkakörcsoportok esetében álláspontunk szerint az életpálya kezdetéhez, a gyakornoki idő lezárásához célszerű kötni a szakvizsgát, míg a közép- és felsőfokú szakképesítéshez kötött munkakörök esetében az életpálya derekához, a 3. állomásba történő belépéshez. (Utóbbiak esetében ez gyakorlatilag most is létezik, amennyiben pl. a levéltári kezelő – segédlevéltáros munkakörre gondolunk.) Hermann István
