Levéltári Szemle, 68. (2018)
Levéltári Szemle, 68. (2018) 2. szám - Hermann István: Levéltári dolgozók életpályamodelljének vázlata
8 Levéltári Szemle 68. évf . amely a kulturális ágazaton túlmutat, s így felmerülhet ágazatokon felüli szabályozásának kérdése (ez utóbbi azonban már olyan egyrészt számszerűleg óriási, másrészt gyökeresen eltérő feltételekkel foglalkoztatott kört ölelne fel, amely biztosan nem hozható közös nevezőre). A valamennyi levéltári dolgozót felölelő életpálya előnye, hogy az intézményrendszeren belüli feszültségeket nem növeli, kiszámítható és átlátható helyzetet eredményez a munkatársak számára munkakörtől függetlenül, hátránya viszont, hogy nem levéltárszakmai elemeket is beemel az életpályába. I.4. A koncepcionális nehézségek Az eddig bevezetett életpályákkal érintett szakterületekhez képest a kulturális terület sok szempontból tagoltabb, bonyolultabb. Mindez nehezíti az egységes életpályamodell kidolgozását. Az alábbi szempontok valamennyi közgyűjteménytípusra érvényesek. A) Többféle fenntartó léte (pl. állam, önkormányzatok, egyházak, alapítványok). B) Az ellátandó feladatok tekintetében is meghatározó intézménytípusok léte (közlevéltár, szaklevéltár, nyilvános magánlevéltár). C) Az intézményméret rendkívül eltérő nagysága (1-2 fős levéltáraktól az MNL-ig). A fentiek ellenére alapvető fontosságú, hogy valamennyi levéltári intézmény és annak dolgozói részesei legyenek az életpályának, hiszen az intézmények közötti átjárhatóság biztosítása ezt megköveteli. Kilépve a levéltári szakterületről szükséges figyelembe venni azt is, hogy elsősorban a közgyűjteményi terület más területeihez, másodsorban az oktatási intézményekhez is kapcsolódnia kell a levéltáros életpályának, hiszen az ezeken a területeken működő intézmények esetében is felmerül az átjárhatóság biztosítása. Egy évtizedes könyvtári / múzeumi / tanári gyakorlattal rendelkező pályázó levéltári területre történő felvétele esetén egyrészt nyilvánvaló a levéltárszakmai ismeretek és gyakorlat hiánya, másrészt belátható, hogy sem előmeneteli, sem anyagi oldalról nem kezelhető pályakezdőként az illető. Ez utóbbi esetben a szakma merev zártsága következtében a szakmai utánpótlás egy talán speciális, de rendkívül fontos útja szűnne meg. A fentihez hasonló kérdés a levéltári munkakörcsoportok közötti átjárhatóság biztosítása, azaz például egy középfokú szakmai végzettséghez kötött Hermann István
