Levéltári Szemle, 67. (2017)

Levéltári Szemle, 67. (2017) 3. szám - Horváth J. András – Németh Ágnes: Beszámoló a Magyar Levéltárosok Egyesülete 2017. évi vándorgyűléséről

Horváth J. András–Németh Ágnes 14 A plenáris ülést követőn került sor az idén első ízben megrendezett I. MLE Labdarúgó

Kupára, amit nagy küzdelem után a BFL csapata nyert meg. Az estét az immár hagyományos fogadás zárta. * A vándorgyűlés második napján hét különböző szekció tartotta meg ülését, többsé-

gükben a tisztújítás is megtörtént. A Nemzetközi szekció – eltérően az előző évekétől – ebben az évben Ólmosi Zoltán vitavezetésével német nyelven végezte munkáját, amelynek kiindulópontjaként Willibald Rosner, az osztrák egyesület elnöke, a

Niederösterreichisches Landesarchiv igazgatója tartott vitaindítónak is tekinthető elő-

adást az ausztriai önkormányzati levéltárak helyzetéről. A probléma általánosnak tekinthető nemcsak Ausztriában, hanem Európa nyugati felében is, ugyanis az iratvesztés óriási ezeknél a sokszor falusi iratőrző helyeken, s mivel a levéltár működtetése a

helyi vezetés felelőssége, a tartományi levéltárak sokszor csak tanácsokkal segíthetik

ezeket a kis egységeket. A kis önkormányzati levéltárak munkatársai általában szakmailag képzetlenek, és a napi munkában kevéssé használható embereket helyezik oda.

Olyan közösségekben pedig, ahol nincs helyi levéltár, még nagyobb az iratvesztés,

mert a tisztségviselők rendszeresen hazaviszik az iratokat, amelyek nagy része már soha nem kerül vissza a hivatalba. Olyan esetet is említett, ahol a polgármester házában

egy ládában őriztek 16. századi okleveleket. Willibald Rosner külön kitért az alsó ausztriai tartományi levéltár tevékenységére,

amelynek során már 120 kisebb regionális iratőrző hellyel kötöttek szerződést, ami a

szakszerű tárolás, rendezés, állományvédelem mellett a képzésre is kiterjed. A közeli

cél az, hogy minél több helyi levéltárat bevonja ebbe a körbe, ezáltal is segítve az iratok

védelmét. Mivel egyes helyeken az iratok őrzését politikai kérdésnek tekintik, előfordult olyan eset is, hogy a választás után az új polgármester elutasította a további

együttműködést a tartományi levéltárral. Az előadó a jövőt a kerületi/területi levéltárak

létrehozásának a tendenciájában látta. A vitaindítót követően világossá vált, hogy milyen éles a különbség a hajdani szocialista országok centralizált levéltári rendszere és az osztrák, német levéltári (irattári)

helyzet között. A kialakuló élénk vita során a levéltári szakma számos kérdése terítékre

került, amelyek közül az e-iratkezelés különösen érdekes választóvonalat jelent: Míg

Ausztriában és Németországban az állami (önkormányzati) területen, így a levéltáraknál már általánossá vált az elektronikus ügykezelés, addig Európának innenső felén úgy

teszünk, mintha már az lenne. Azaz az elektronikusan beérkező futó iratokat kinyomtatják, más szóval egyfajta „kettős könyvelés” folyik. * A Forrásközlő szekció a 2001. évi megalakulása óta idén a 17. tanácskozását tartotta „A

reformáció magyarországi történetének levéltári forrásai a 16. századtól napjainkig”

címmel, csatlakozva a reformáció 500. évfordulójához. A tanácskozást a megszokott,

mintegy 35–40 fős érdeklődés kísérte. A szekcióvezető, Őriné Bilkei Irén röviden ismertette az MNL-ben az elmúlt évben, illetve jelenleg is folyó forrásfeltáró munkákat,

amihez az első előadás is kapcsolódott. Laczlavik György, az MNL OL főosztályvezető-

je „A reformáció története, levéltári forrásainak feltárása az MNL-ben – az 1526 és

1570 közötti oklevelek adatbázisa” című előadásában ismertette az eddig elvégzett