Levéltári Szemle, 67. (2017)
Levéltári Szemle, 67. (2017) 1. szám - Műhelymunkák - Pál István: Egy felesleges tiszteletkör. A hírszerzés célszemélye: Kelen Imre karikaturista
Pál István 56 szer konszolidációja olyan viszonyokat teremtett, hogy az emigráns vezetőknek is fel kellett mutatniuk valamilyen eredményt. Kelen szerint az adások felújításával Varga Béla csoportjának már nem lett volna fontos a korábban emlegetett kongresszusi vizsgálóbizottság, mondván az csak arra lett volna jó, hogy hátráltassa a megbékélést. Pintér úgy érezte, Kelen az ügyben egyeztetett Varga Bélával, és a republikánus kampány lehetősége pressziós alapul szolgált ahhoz, hogy Budapest mielőbb felújítsa az adást, függetlenül attól, hogy ki lesz a szerkesztő. Kelen az időzítést U Thant budapesti útja előtti pillanatra javasolta, amely baráti gesztusként kommunikálható a főtitkár irányában. Pintér ebből arra következtetett, hogy az emigráció vezetői a rádióadás folytatásával gyors győzelemre törekszik, hiszen ha U Thant látogatása eredményes lesz, abból a Magyar Bizottságnak nehéz lett volna politikai tőkét kovácsolni. Amennyiben a főtitkár úgy nyilatkozik, hogy „Magyarországon minden rendben van”, az amerikai kormányzat számára sokkal könnyebb lesz megnyerni a közvéleményt a viszony normalizálása érdekében. Varga Béla február elején személyesen szeretett volna találkozni U Thant-tal, aki elzárkózott ettől, majd levelet írt, amire Kelen szerint nem kapott választ, ahogy a washingtoni kormányzat sem adhatott nyílt támogatást az ENSZ főtitkár budapesti útjának megakadályozásához. 43 Kérdés azonban, hogy Varga Béla részéről mennyire volt komoly a Kelen által felvázolt próbálkozás, hiszen az 1945-ös nemzetgyűlés elnöke 1963-ban már az emigráció realista köréhez tartozott. 44 Igaz, az idő tájt U Thant meghátrálására nem igazán lehetett számítani. Az 1956-os forradalom elleni szovjet katonai beavatkozásra, mint a békét veszélyeztető cselekményre válaszul 1957. január 10-én létrejött az ENSZ Ötös Bizottság, ez azonban nem tudott a magyarországi események helyszínén tényfeltárást végezni, ugyanakkor a moszkvai vezetéstől kapott segély nyomán Ceylon 1958-ban elhagyta a testületet. 1958-ban [Leslie] Munroe (1901–1974) új-zélandi ENSZ nagykövet egyéni képviselőként folytatta a vizsgálódást. A különmegbízott mandátuma 1962 decemberében lejárt, amelyet az Egyesült Államok kérésére már nem hosszabbítottak meg. 45 Varga Béla szemléletének megváltozásában ugyanakkor az is szerepet játszhatott, hogy az emigráció erőviszonyai az ’56-os menekültek által alapított szervezetek javára tolódtak el, így az Egyesült Államokban Király Béla került előtérbe, az európai országok ugyanakkor inkább a szociáldemokratákat (Kéthly Anna és Szélig Imre) támogatták. 46 Pintér feltételezte, hogy a február 16-ai újságcikk Kelen sugalmazására került az Ember című folyóiratba, hiszen kiváló viszonyt ápolt a főszerkesztővel, ráadásul az érvelés egy az egyben az ő nézeteit tükrözte. Pintér szerint a Kelen elszólta magát, amikor azt mondta, hogy „az amerikai kormány most már nyilvánosan is beismerte, hogy a szovjetek magyarországi tartózkodása állandó és ezért a rendszer megdönthetetlen”. Az ominózus mondat miatt Kelen kínos magyarázkodásra kényszerült, mivel ez azt sugallta, hogy a kiegyezés oldalán áll. A megjegyzés alatt azt értette, hogy az USA a 43 ÁBTL 3. 2. 4. – K – 770/T – „Zerdid” – Kt . – 451/62 – 0227/„A” – 1963. sz. jelentés – 134177/63 – New York. – Tárgy: Kelen Imrével találkozó. – New York, 1963. II. 20. 4345. 44 B ORBÁNDI , 1989/2. 14. 45 K IRÁLY , 2006. 37 – 51/178. 46 C SICSERYR ÓNAY , 2001. 4 – 65.
