Levéltári Szemle, 67. (2017)
Levéltári Szemle, 67. (2017) 1. szám - Műhelymunkák - Pál István: Egy felesleges tiszteletkör. A hírszerzés célszemélye: Kelen Imre karikaturista
Pál István 52 fn. „Zerdid” megjelöléssel engedélyezi – az első körben csak a jelölt tanulmányozásá- hoz szükséges – kutató dosszié megnyitását. Kelenről a Belügyminisztérium sokáig úgy gondolkodott, mint aki lelkesedett a Tanácsköztársaságért, ugyanakkor határozott ellenzője a Horthy rendszernek, és az üldöztetés elől kivándorolt Amerikába. Kelen szoros kapcsolatban állt Klár Zoltánnal, az „Ember” című lap szerkesztőjével, 29 tovább az ismeretlen Barthával, a Magyar Bizottmány k ülügyi megbízottjával, aki a Közgyűlés alatt szinte végig az ő társaságában tűnt fel. Pártos – a valóságban „Pártosi” fedőnevű titkos munkatárs, azaz (Pintér Gyula) attasé 30 – Polgár Dénes jóvoltából ismerkedett össze Kelen Imrével, „akitől beosztása révén jó információkat lehet szerezni”. 31 A v alóságban Kelen Imre már a kezdet kezdetén sem rokonszenvezett az 1917es bolsevik forradalommal, és a Tanácsköztársaság alatt népbiztos helyettesként feltűnt Rákosi Mátyásról, a Magyar Dolgozók Pártjának későbbi főtit káráról sem fogalmazott meg túlságosan hízelgő véleményt. 32 Pintér attasé 1963. január 18án az ENSZ palotában hosszabb beszélgetésbe bocsátkozott Kelen Imrével, aki az ENSZ magyar nyelvű r á- dióadásait szerkesztette, amíg az január 4én hét év adásidőt követ ően váratlanul me gszűnt. Washington ezért élesen bírálta U Thant (1909 – 1974) ENSZ főtitkárt, ugyanis a heti 15 perces rádióműsort rövidhullámon sugározták, így a magyar hatóságok az Amerika Hangjától eltérően nem vállalkozhattak a zavarására. A keleti blok k országai és a velük szimpatizáló arab államok rádióinak jó része ugyanis a szóban forgó fre kvencián működött. Amennyiben a magyar Belügyminisztérium elkezdte volna zavarni az ENSZ adást, azzal tönkretette volna a saját szövetségi rendszeréhez tartozó nag ykövetségek vételi lehetőségeit. 33 Igaz, Pintérnek nehéz volt elérnie Kelent, mert a s ugárzás megszűnése miatt már csak időnként járt be az ENSZ palotába, de azért is k erült kényelmetlen helyzetbe, mert Kelen korábbi titkárnőjének meg kellett adnia a n evét. Kelen, miután megkapta munkatársától az üzenetet, felhívta az attasét a misszión, majd elfogadta, hogy találkozzon vele. A rezidentúra egyrészt a magyar adás beszünt etésére vonatkozó ENSZ főtitkári döntés előzményeit és következményeit szerette vo lna tisz tázni, másrészt óvatos formában azt kívánta felvetni Kelen Imrének, hogy vá llalnáe egy, az MNK jóváhagyásával és kormányának politikai céljaival összhangban lévő ENSZ adás szerkesztői teendőit. A világszervezet csak olyan emberre bízta volna az ismét foly tatódó munkát, akit Budapestről delegálnak, vagy legalábbis ajánlanak fe lvételre. Kelen a korábbiakkal összevetve meglepően nyíltan beszélt, miközben azt hangsúlyozta: mindenki tisztában van azzal, hogy a magyar kérdés az 1962es közgy ű- lés során el fog int éződni. Kelen – talán befolyásos barátai révén – hallhatott valamit arról, hogy a háttérben titkos tárgyalások zajlanak az Egyesült Államok és Magyaro rszág kormányai között, 34 amely előbbutóbb megbékéléshez vezet. Kelen interpret á- ci ó jában a folyamat két le gjelentősebb kritikusaként – az addigra már visszavonult 35 – 29 B OR BÁNDI , 1989. 235. 30 ÁBTL 3. 2. 1 – Bt – 100 – „Pártosi”. (Pintér Gyula). Évkör: 1965 – 1966. 31 ÁBTL 3. 2. 4. K – 770/T – „Zerdid” – Kt. – 451/62 – BM III/I Csfség 1 – A alosztály – Tárgy: „Zerdid” társadalmi kapcsolat kutató B- és M. dosszié megnyitására HATÁROZAT. B udapest, 1962. X. 22. 30. 32 K ELEN , 1964. 51 – 58. 33 T ELTSCH , 1963. 4. 34 B ALOGH , 2002, 301. 35 K ÁDÁR L YNN , 2006. 132 – 190.
