Levéltári Szemle, 67. (2017)

Levéltári Szemle, 67. (2017) 1. szám - Műhelymunkák - Pál István: Egy felesleges tiszteletkör. A hírszerzés célszemélye: Kelen Imre karikaturista

Pál István 48 talsegéd, rejtjelező, gépkocsivezető –, a küldöttség mellett létesítendő irodában három

hírszerzőtiszt s egy titkos munkatárs dolgozott. Hollai Imre őrnagy irodavezetőhelyettes egyben a magyar hírszerzés első New York-i rezidense tudományos–

technikai, vállalati és sajtóügyekre, míg helyettesei – Markotán István alhadnagy és Rácz

Pál főhadnagy – katonai ügyekre és emigrációra, illetve az ENSZ és a nemzetközi

szervezetek behálózására szakosodtak.

7 Rácz Pál – fedőneve (fn.) Arany – 1956. január 17-től 20-ig New York-ban tartózkodott, amikor a washingtoni rezidentúra potenciális ügynöke, Hámori László – fn. „Bertalan” – váratlanul felajánlotta, hogy összehozza Kelen Imrével, az ENSZ televízió-

jának vezetőjével. Rácz ezt elhárította, ti. Kelen Imre már 59. évében járt, így számítani

lehetett arra, hogy a következő évben nyugdíjazzák.

8 Mindettől eltekintve a Központ – értsd a Hírszerző Osztály – a „Környei” fedőnevet adta a célszemélynek, így Budapest

nyomására Kelen Imre egy hónappal később bekerült azok közé, akikkel „Arany” foglalkozott. Az otthoni vizsgálódás nem hozott konkrét eredményeket, a BM Államvé-

delmi Központ csak feltételezni tudta, hogy Kelen Imre a háború alatt menekült el az

országból. Az előzetes értesüléseik szerint a célszemély felesége is magyar volt, hat

éves lányukkal a 210 Frederside Street Oceanside, NY címen éltek. Magyarországon kizáró-

lag Schuszter Gyula orvossal, a sógorával állt kapcsolatban, de Angliában is éltek rokonai. Tokodi (Nyitrai Béla – a szerző) már ismerte, így neki kellett bemutatnia Aranynak,

amelyre a korábbi beszélgetésre hivatkozással egy étteremben került volna sor, mivel

az ENSZ székházban való találkozás tabunak számított. A Központ ahhoz elvileg

hozzájárulását adta, hogy Arany személyesen invitálja ebédre a célszemélyt, de azt már

nem engedélyezte, hogy otthonában meglátogassa. Ehhez nem kaptak tőle címet,

ugyanakkor a II/3. Osztály azzal is számolt, hogy az asszony kedvezőtlenül fogadná a

hivatalos Magyarország képviselőjét.

9 A hírszerzés Galambos Klárától, „Környei” Budapesten élő unokahúgától, megtudta, hogy Kelen Imre gazdag zsidó családból származott, apja a győri olajgyárat igazgatta, fia azonban nem örökölte üzleti tehetségét,

inkább karikaturistának készült. A ’30-as években Münchenbe ment tanulni, de az üldöztetés elől előbb Franciaországba, majd a német megszállás miatt Angliába távozott.

A szigetországban megismerkedett egy vidéki kispolgári családból származó angol író-

nővel – a valóságban őt vette feleségül – akit a célszemélyhez hozzá hasonlóan inkább

csak amatőr szintű alkotónak lehetett tekinteni, nem pedig tehetséges művésznek. Galambos Klára úgy emlékezett, hogy a nagybátyja és a felesége a ’40-es évek végén költöztek az USA-ba. „Környei” szülei régen eltávoztak az élők sorából, majd 1952-ben testvére, Schuszter Gyuláné, Kelen Friderika is meghalt. Sógorán kívül már csak a

II/3. Osztály által forrásként idézett unokahúg volt életben, akivel Kelen nem tartotta

a kapcsolatot. Ám ezt utóbbi aspektus révén erősen kérdéses maradt, hogy a hírszerzésnek mennyire sikerült a célszemélyről helytálló értesülésekhez jutni. 7 ÁBTL 3. 2. 6–OL–16–Washingtoni rezidentúra–OL 11/2. – Tárgy: Az USA-ban működő rezidentúra

felépítése. – Javaslat. Budapest, 1956. II. 3. 146–147. 8 ÁBTL 3. 2. 6–OL–16–Washingtoni rezidentúrától jövő jelentések–OL–8–011/VIII. – 2/„A” 1 számú

levél – Tárgy: Beszélgetés Bertalannal – Jelentés. Washington, 1956. I. 20. 21–26. 9 ÁBTL 3. 2. 6–OL–16–Washingtoni rezidentúra–O–8–011/XIII.–49/„A” 5. sz. utasítás–Vígh

elvtársnak! Washington. – Tárgy: „Környei” ügye. – Budapest, 1956. II. 11. 216–217.