Levéltári Szemle, 67. (2017)
Levéltári Szemle, 67. (2017) 4. szám - Hírek - A reformáció hatása a Hajdúságban. Konferencia Hajdúböszörményben. 2017. szeptember 11. (Husvéth András)
Hírek 81 Kiss Attila polgármester köszöntőjében a reformációnak az oktatás és nevelés terén helyi szinten meghatározó szerepét hangsúlyozta, mivel Hajdúböszörmény ilyen irányú fejlődésének a bázisát a református egyház képezte évszázadokon keresztül. A konferencia nyitó előadása „A reformáció, mint ajtónyitás” címmel hangzott el. Lomentné Szopkó Tünde, a Bocskai téri református egyházközség lelkipásztor a „Honnan számítható a reformáció?” kérdését vizsgálta. A sokféle lehetséges válasz megvilágítása után saját, személyes meggyőződését vázolta fel, mely szerint a reformáció Jézussal kezdődött, és a folyamatos változás ma is tart. A reformáció, melynek erejét abban látta, hogy az anyanyelviség és az olvasni tudás terjesztése útján újra közel vitte a hívőket Istenhez, ma sem zárult le teljesen: minden nemzedéknek kötelessége megtartania elő- dei hagyományait, és az új generációknak igyekezniük kell meghaladniuk a múlt eredményeit, folyamatosan fejlődve, az új korok kihívásaihoz alkalmazkodva. „A hajdúvárosok református templomai” című, a közönség számára képekkel és filmbejátszásokkal szemléltetett előadásában Szendiné dr. Orvos Erzsébet, az MNL HBML igazgatója, Hajdúböszörmény, Hajdúnánás, Hajdúszoboszló, Hajdúhadház és Vámospércs református templomainak építéstörténetét vázolta fel, a korai idők szükségmegoldásaitól indulva (amikor a hívek katolikus templomokban voltak kénytelenek összegyűlni), a Mária Terézia által engedélyezett templomépítkezések megindulásától egészen azok mai képének kialakulásáig. A templomok alkotórészeit, azok funkcióit részletesen ismertető előadás a torony, a harangok, az óra, a belső tér és a kazettás mennyezetek, az orgona és az úrasztali felszerelések példáján keresztül mutatta be, hogy e téren miben és hogyan jelentett újítást, változást a reformáció. A templom „Isten háza és ember vára” – hallhattuk. A gondolat átvitt értelemben, de szó szerint is igaz volt a hajdúvárosokban, ahol a templomok kettős funkcióira, azaz a templomerődítések egykori elterjedt hagyományára is felhívta a figyelmet az előadó. Dr. Nyakas Miklós, a Hajdúsági Múzeum nyugállományú igazgatója, „Bocskai István önképe végrendeletei, levelei és adománylevelei tükrében” című előadásának vezérfonala a fejedelemnek, mint „belülről vezérelt embernek” a bemutatása volt. A történészek, saját koruk gondolkodásmódjából és értékrendjéből kiindulva, általában elhanyagolják a neves történelmi személyiségek, így Bocskai életének leírásából a lelki mozgatórugókat, a hit szerepét, ezáltal a valóságosnál kisebb szerepet tulajdonítanak Bocskai vallásos érzületének. Ezen „fehér folt” vizsgálatában a fejedelem levelezése és végrendeletei segítették Nyakas Miklóst, aki megvilágította: a „homo religius” Bocskai István a koraújkor jellegzetes embere volt. A katonai és jogi mellett vallási műveltséggel is rendelkezett, őszinte belső hit vezette, mélyen hitt a kiválasztottságában, hitt a predesztinációban. Ez a lelki, hitbeli, meggyőződésbeli háttér elengedhetetlen volt ahhoz, hogy Bocskai teljesítse azt a történelmi küldetést, amire vállalkozott. Az irodalom oldaláról közelítette meg Bocskai korát dr. Fekete Csaba, a Tiszántúli Református Egyházkerületi és Kollégiumi Nagykönyvtár osztályvezetője „Bocskai a korabeli magyar költészetben” című előadásában. Egy nehezen azonosítható személy, János deák által 1605-ben írt vers keletkezési körülményeinek és tartalmának részletes elemzése során megtudhattuk, hogy Magyarországon ez a 32 strófából álló, Bocskainak jó szerencsét kívánó vers indította el a politikai költészetet, tágabb értelemben pedig azt a folyamatot, aminek következtében Bocskainak, mint a reformáció tisztelettel
