Levéltári Szemle, 67. (2017)
Levéltári Szemle, 67. (2017) 1. szám - Forrás és Érték - Kujbusné Mécséi Éva: Iratajándékozás a Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltárában 1950 és 2016 között
Iratajándékozás a MNL Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltárában 1950–2016 között 37 2016-tól vezetjük az Ajándékozók Albumát, amelybe az ajándékozás legfontosabb adatait rögzítjük. Ennek most készült az elektronikus változata, amely honlapunkon lesz elérhető. Az informatikai lehetőségeket kihasználva itt már az átadott iratokat is be tudjuk majd mutatni. 5. Mit kellene, lehetne még tennünk? Az iratajándékozás folyamatában eddig csak elfogadtunk. A levéltárat befogadó intézménnyé téve és munkánkat megismertetve tettük azért, hogy a magántulajdonban lévő, történeti értékű iratok bekerüljenek hozzánk és megmaradjanak a jövő számára, de proaktív szerepet nem játszottunk az ajándékozásban. Pedig erre a gyarapodási lehető- ségre napjainkban egyre nagyobb figyelmet kellene fordítani, mert az életmódváltásnak, a lakáskörülmények változásának, a bennünket körülvevő tárgyi világ átalakulásá- nak következtében felgyorsult az iratpusztulás. Az előttünk járó nemzedékből még többen voltak, akiknek fontos volt az ősöktől maradt tárgyak, iratok őrzése, hiszen személyes emlékek kötötték őket ezáltal azokhoz a nagyszülőkhöz, rokonokhoz, akikkel sokáig együtt éltek, akiket jól ismertek. Még hallották a családi legendákat, az elő- dökről szóló történeteket és a családtagokat el tudták helyezni a családfán. Az ő távozásukkal a következő generációk már nem tartják olyan fontosnak a régi dolgok őrzé- sét. Minthogy a hagyatékok felvásárlására nem áll rendelkezésünkre jelentős és azonnal mobilizálható forrás, ezért válik nélkülözhetetlenné, hogy a társadalom – és főként a helyi közösség – ismerje a levéltárat, és legyen meg iránta az a közbizalom, amely alapot ad arra, hogy a sokáig féltett családi kincseket ide ajándékozzák. Keresnünk kell az alkalmakat a személyes találkozásokra, el kell fogadnunk a média által biztosított lehetőségeket, benne kell lennünk a helyi kulturális-tudományos életben és meg kell ismernünk más levéltárak ajándékozásának történetét, valamint azokat az elképzeléseket, amelyeket reálisan vázolják tennivalóinkat. Összegzés A Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltára több évtizede arra törekszik, hogy feltárja és biztonságba helyezze a régió írott forrásait. A régóta fennálló súlyos raktárhiány ezt a törekvést kellőképpen akadályozza. Gyarapodásunk nagy részét így az utóbbi években az ajándékok teszik ki. Ezek egyrészt kis mennyisé- gűek, másrészt úgy véljük, hogy aki megtisztel bennünket a bizalmával, és ránk bízza saját iratát vagy örökségét, azt nekünk kellő tisztelettel el kell fogadni. Az ajándékozás előre nem prognosztizálható, csupán reménykedni lehet abban, hogy a levéltár munká- ja, az erre irányuló, főként az interneten és a médiában megjelenő hírek felkeltik az érdeklődést és egyben bátorítanak is mindenkit arra, hogy történeti értékűnek vélt iratait hozza be a levéltárba és ajándékozza a köznek. A korábbi évek tapasztalata alapján nemigen számíthatunk szenzációt keltő anyagra, sőt egyre kevesebb az esélye annak is, hogy régi iskolák, egyesületek, testületek, gazdálkodó egységek iratai, városvezetők, díszpolgárok, karriert befutók, a megyebeli, városbeli életről naplót és leveleket írók, fotózók anyaga még megmaradt és bekerülhet hozzánk, mert életterünk, környezetünk változása nagy forráspusztulással járt. Nem tudhatjuk azonban, mi lappanghat még a régihez jobban ragaszkodó, kevesebb átalakulást szenvedett települések házainak pad-
