Levéltári Szemle, 67. (2017)
Levéltári Szemle, 67. (2017) 4. szám - Forrás és Érték - Hamerli Petra – Somorjai Ádám OSB: Lorenzo Schioppa első magyarországi nuncius a protestánsokról 1920–1924
Lorenzo Schioppa elsőmagyarországi nuncius a protestánsokról 1920–1924 43 A nuncius nem tudta, mitévő legyen. Úgy vélte, hogy a protestánsok kérései esetén semmi módosítást nem lehet elérni a kormánynál, ezért feleslegesnek tartott bármit is lépni az ügyben. A kormány ugyanis vélhetően azt válaszolná – amint arra már volt is precedens a korábbiakban –, hogy ők nemcsak a katolikusoktól, hanem a protestánsoktól és a zsidóktól is ugyanúgy adóban kérik a javakat, amelyek ezután együttesen állami javadalmakká válnak. Ezért a kormány nem tagadhatja meg az adományozást az állampolgárok egy csoportjától pusztán azért, mert protestánsokról van szó. Ráadásul létezett egy olyan törvény (az 1848. évi 20. tc.), amely kimondta, hogy az állam az összes bevett felekezetet köteles támogatni, ez pedig újabb támpontot jelentett a kormánynak a protestánsok követeléseinek teljesítéséhez és a katolikusok esetleges kéréseinek visszautasításához. Schioppa úgy vélte, hogy a püspöki kar esetleg felléphetett volna a kormánynál az ügyben, félő volt azonban, hogy a válasz ez lesz: „medice cura te ipsum”, 22 azaz, hogy a püspökök által kezelt hatalmas, ám rosszul igazgatott vagyon segítségével létrehozhatott volna plébániákat, és akkor a katolikusok nem lennének hátrányban a protestánsokkal szemben. A nehézségek ellenére a nunciusnak sikerült az ügy szolgálatába állítania néhány tehetséges újságírót, akik sajtókampányt indítottak a protestánsok követeléseinek teljesítése ellen. A Vatikán kiküldöttje reménykedett abban, hogy sikerülhet az országgyűlésben is ellenzést provokálni. Ami a katolikus plébániák sürgető ügyének megoldását illeti, Schioppa egyedüli lehetőségnek azt tartotta, hogy az Apostoli Szentszék kötelezze az összes egyházi javadalmast (püspökök, káptalanok, prépostok, apátságok) arra, hogy alapítsanak plébániát a javadalmaikon ott, ahol a katolikus hívők száma 500–1000 fő körül mozog az adott térség politikai székhelyén (amely gyakran határon túlra került). Ily módon több tucatnyi új plébánia jött volna létre. Schioppa – aki szerint a főuraknak már régóta nem volt alkalmuk példás magatartással találkozni az egyházi méltóságok részéről, ami szintén indokolttá tette volna a nuncius fenti javaslatának elfogadását – bízott abban, hogy a jó példát látva a katolikus mágnások is nyújtanának adományokat. Ez ugyanis lehetőséget teremtett volna arra, hogy elegendő számú katolikus plébánia létesüljön még abban az esetben is, ha az állam csak a protestánsok számára biztosít támogatást. A protestánsok véleménye Raffay Sándor evangélikus főfelügyelő, felsőházi tag felszólalása Lorenzo Schioppa 1924. január 31-én kelt jelentésében 23 arról az értesüléséről tudósította Gasparrit, miszerint protestáns körök úgy vélekednek, hogy a katolikus egyház folyamatosan előnyben részesül az országban. Az efelett érzett sértettségüknek a Protestáns Szemlé ben adtak hangot egy tanulmányban, 24 amely arról értekezik, hogy az 22 „Orvos, gyógyítsd a magad baját!” (Latin) 23 Lorenzo Schioppa 1924. január 31én kelt 2865. sz. jelentése. Jelzete: S.RR.SS. AA.EE.SS. Ungheria, pos. 1. P. O, fasc. 2, foll. 18r – 19r 24 RAFFAY, 1924. 11–23.
