Levéltári Szemle, 67. (2017)
Levéltári Szemle, 67. (2017) 4. szám - Forrás és Érték - Hamerli Petra – Somorjai Ádám OSB: Lorenzo Schioppa első magyarországi nuncius a protestánsokról 1920–1924
Hamerli Petra–Somorjai Ádám OSB 38 követően az egység fel fog bomlani, mert a kisgazdák, akik javarészt protestánsok [!] voltak, el fognak zárkózni a katolikusoktól. Végül akadtak olyanok is, akik úgy vélték, hogy a katolikusok képesek lesznek egyedül is sikeresen szerveződni, de Schioppa szerint az ő érvelésük inkább illúzió jellegűnek volt tekinthető. A katolikus befolyás gyengülésének ötödik, egyben utolsó okát a gyakorló katolikusok számának csökkenésében látta. Összegezve tapasztalatait, a nuncius arra a következtetésre jutott, hogy a magyar katolikusokat inkább a külsőségek jellemezték, mint a belső meggyőződés. Voltak katolikus ünnepségek, ceremóniák, és hangoztatták a kereszténység régi tradícióját, a valóban hithű katolikusok száma azonban csekélynek bizonyult. Egy Schioppa által ismert felmérés ugyanis rávilágított arra, hogy a katolikusoknak mintegy 80–90%-a nem látogatta a vasárnapi szentmiséket, az emberek inkább anyagi javaikat gyarapították. Vagyis a protestánsok túlsúlyba kerülésének fő oka abban rejlett, hogy míg nekik erős volt a meggyőződésük, addig a katolikusok hite gyenge lábakon állt. Emellett a klérus keveset törődött a katolikus társadalom megszervezésével. Ezt gyakorlatilag teljes egé- szében a szerzetesrendekre bízták, akik ugyan fáradhatatlanul munkálkodtak az ügyön, ám ez önmagában kevésnek bizonyult. 1920 végén viszont már megnyilvánultak a katolicizmus közelgő felvirágzásának jelei. A „Kulturkampf” veszélye a protestánsok részéről Az első budapesti nuncius ezt követően majdnem kétezer jelentést fogalmazott meg és küldött el hivatali feletteseinek. Témánk szempontjából ezek közül az 1922. október 18-I, 2044. számú jelentése emelkedik ki, amely a protestánsok növekvő befolyásáról szól. 12 Annak ellenére – írta a nunciusi jelentés –, hogy a protestánsok számos engedményt kaptak Magyarországon, folyamatosan a katolikusok szemére vetik, hogy megítélésük szerint mennyire hajlíthatatlanok a protestánsok kéréseivel szemben, és hogy az ő kárukra igyekeznek terjeszkedni. A nuncius példaként említette azt, hogy amikor az 1922. október 7 és 10-e között megrendezett katolikus nagygyűlés a katolikus hit megerősödését mutatta, a protestánsok leplezetlen irigységgel álltak a katolikus egyház sikere előtt. Ez a féltékenység azt eredményezte, hogy az evangélikusok október 13-án tartott gyűlésén a résztvevők nyíltan sértegették a katolikusokat. Az említett gyűlésen az evangélikus egyház felügyelője energikusan tiltakozott Haller István keresztényszocialista képviselő beszéde ellen, aki kifejtette, hogy miután Magyarországon a katolikus felekezethez tartozók alkotnak többséget, ennek megfelelő jogok illetnék meg őket. A felügyelő kifejezte abbéli reményét, hogy nem minden katolikus ért egyet Haller nézeteivel. A felvetésre adott nemleges válasz esetén a protestánsok késznek mutatkoztak egy Kulturkampf elindítására, amelynek sikerében biz- 12 Lorenzo Schioppa 1922. október 18án kelt 2044. sz. jelentése. Jelzete: S.RR.SS. AA.EE.SS. Ungheria, pos. 7. P.O, fasc. 5, foll. 47ar48r.
