Levéltári Szemle, 67. (2017)
Levéltári Szemle, 67. (2017) 4. szám - Forrás és Érték - F. Tóth Péter: Egy veszprémi forrás az 1674. évi gályarabper vizsgálatához
Egy veszprémi forrás az 1647-es gályarabper vizsgálatához 29 A közeljövőben megjelentetni kívánt forráskiadványunkban ezen kérdőpontok magyar nyelvű fordítását is közölni fogjuk, addig talán érdemes röviden, de az eddigi összefoglalóknál talán kicsit pontosabban összefoglalni a kérdőpontok tartalmát, helyenként az adott válaszok jellemzőit is megvizsgálva. 21 Az első kérdés a prédikátorok Vitnyédi Istvánnal való kapcsolatára kérdezett rá. Fontos kérdőpont, hiszen az egész pozsonyi pernek az egyik sarkalatos pontja ez. A Vitnyédivel felmutatott kapcsolat biztosítja a pozsonyi törvényszék számára azt a lehetőséget, hogy a protestáns prédikátorokat a lá- zadásra való szövetkezés vádja alá vethessék. Sokat sejtető adat, hogy a veszprémi 193 tanúból 185 egyáltalán semmit nem szólt hozzá ehhez a kérdéshez, érdemi választ csak Gorub Péter és Szakonyi János adott. Előbbi részletesebb vallomása gyakorlatilag szó szerint került be a pozsonyi eljárás jegyzőkönyvébe. A jegyzőkönyvben felvett második kérdés a prédikátorok és a közösség szoros kapcsolatát firtatta, talán nem is annyira finoman sugallva, hogy a protestáns prédiká- torok befolyásukkal bármire rá tudták venni az őket követő közösséget. Ennek tisztá- zására vélhetően a következő kérdés előkészítéseként volt szükség, amely a protestáns prédikátoroknak a katolikus-ellenes hangulat megteremtésében betöltött szerepére kérdezett rá, egészen pontosan arra, hogy a prédikátorok nyilvánosan gyalázták-e a katolikusokat és hogy összeesküvést szítottak-e ellenük. A jegyzőkönyv egészét tekintve jellemző, hogy egy-egy kérdésre egymáshoz nagyon hasonló válaszok születnek, de ez a kérdés igen „népszerű” a vallomástevők kö- rében. Sokan, sokféleképpen válaszolnak rá, talán érdemes közülük bővebben idézni. Gombkötő Nikodémus, katolikus lovas katona arról beszélt, hogy a protestánsok hogyan gúnyolták a katolikusokat. „Midőn a Szürke Barátok a vázsonyi kapun bejöttenek volna, közönségesen hallotta mondanyi, ihol jönnek az bivalyok.” 22 Hasonlóképpen szólt Kosár Anna, a jezsuita atyák szolgálója: „Hallotta Palánki nevű enyingi prédikátortúl, nem kár volna az pápistákat és mind papját, jezsuitáját kicsapni, mint az kutyákat, mert az föld alá ásták az kenyeret.” 23 Előfordulnak olyan esetek, amikor a jegyzőkönyv nem tünteti fel a tanúvallomást tevő felekezeti hozzátartozását, a vallomás tartalmából azonban mégis következtetni lehet rá. Így van ez nemes Magyarosi György esetében is, aki a harmadik kérdőpontra a következőket válaszolta. „Magának is mondották kálvinisták ezen fátensnek, hogy eb hitűek az pápisták, és hogy az kálvinisták, prédikátornak megszidalmazásáért ezen fátenst agyonverték volna, hogy hite mellett szólott, hogyha a jezsuitákhoz rezidenciá- jához nem szaladott volna.” 24 Fehérhidi Zsuzsát is katolicizmusa miatt érte inzultus a vallomás szerint „Hogy ezen fátens megtérvén [...], mondotta Soldes Márton hamis hitű kurvának az fátenst.” 25 A vallomásokban toposzként visszatérő mozzanat a protestánsok részéről 21 A latin nyelvű szövegrészek fordítását köszönöm Hermann Istvánnak és Fazekas Sándornak. 22 JEGYZŐKÖNYV. A 134. tanú, Gombkötő Nikodémus válasza a 3. kérdőpontra. 23 JEGYZŐKÖNYV. A 177. tanú, Kosár Anna válasza a 3. kérdőpontra. 24 JEGYZŐKÖNYV. A 90. tanú, Magyarosi György válasza a 3. kérdőpontra. 25 JEGYZŐKÖNYV. A 102. tanú, Fehérhidi Zsuzsanna válasza a 3. kérdőpontra.
