Levéltári Szemle, 67. (2017)
Levéltári Szemle, 67. (2017) 4. szám - Forrás és Érték - F. Tóth Péter: Egy veszprémi forrás az 1674. évi gályarabper vizsgálatához
23 FORRÁS ÉS ÉRTÉK F. T ÓTH P ÉTER EGY VESZPRÉMI FORRÁS AZ 1674-ES GÁLYARABPER VIZSGÁLATÁHOZ A 17. század végi, protestáns prédikátorok ellen indított perfolyam csúcspontja az 1674-ben Pozsonyban lefolytatott peres eljárás, amelyet a szakirodalom közkeletűen csak gályarabpernek nevez. A gyakran gyászévtizedként is említett időszak, az 1670-es évek és különösen az 1674-es pozsonyi per és következményei, a magyarországi protestánsüldözés kitüntetett figyelemmel kísért eseményei. A korabeli nemzetközi visszhangot is kiváltó perbe közel hétszáz protestáns prédikátort és tanítót idézett maga elé a rendkívüli törvényszék, a Wesselényi-összeesküvéssel összefüggésben súlyos vádakkal (többek között lázadással, törökkel való szövetkezéssel, blaszfémiával) illetve őket. Végül mintegy háromszáz vádlott jelent meg 1674 tavaszán Pozsonyban, közülük hatvanheten Veszprém megyeiek voltak. A per végkifejlete ismert: a vádlottakat (a vádat kiterjesztve az összes protestáns prédikátorra és tanítóra) bűnösnek találták, a később gályarabságra változtatott halálbüntetés terhe alól csak bizonyos reverzálisok aláírásá- val mentesülhettek: a katolikus hitre való áttérést vagy hivatásuk elhagyását és száműzetés vállalását kérték tőlük. Végül negyvenegy prédikátort, akik nem voltak hajlandóak aláírni a reverzálisokat, Itáliában eladták gályarabnak. Közülük az életben maradottak nemzetközi összefogásnak köszönhetően Michiel de Ruyter holland admirális fellépése nyomán szabadultak 1676 elején. A per és utóéletének dokumentálása és vizsgálata igen korán, már a 18. században megkezdődött, napjainkra a témának jelentős számú népszerű és tudományos feldolgozása ismeretes. Ezek főként a korabeli dokumentumokra, illetve a kortárs visszaemlékezésekre építenek, a peres eljárás lefolytatásával kapcsolatban pedig jellemzően a pozsonyi per – több, különböző kiadásban megjelent – szövegére támaszkodnak. Az eljárás fontos mozzanata, hogy a per során citált tanúvallomásokat nem Pozsonyban, hanem már az eljárás megkezdése előtt vagy közben, előre megszerkesztett kérdéssor alapján vették fel az azzal megbízott hiteleshelyeken. A felvett tanúvallomások aztán csak válogatottan, megszerkesztetten kerültek elő a tárgyaláson, több tanú vallomását figyelmen kívül hagyva. A szakirodalomban eddig – talán köszönhetően a források publikálatlanságának is – még nem történt meg a pozsonyi jegyzőkönyv összevetése a hiteleshelyeken őrzött dokumentumokkal. A Magyar Nemzeti Levéltár Veszprém Me-
