Levéltári Szemle, 67. (2017)
Levéltári Szemle, 67. (2017) 1. szám - Forrás és Érték - Kujbusné Mécséi Éva: Iratajándékozás a Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltárában 1950 és 2016 között
Iratajándékozás a MNL Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltárában 1950–2016 között 33 hogy bennünket választottak, értékeljük azt a bizalmat is, hogy beengednek lakásukba, életükbe. Ajándékozóink közül többen maguk juttatják el hozzánk irataikat, illetve a be nem hozottakat hagyatékuk részeként örököseik adják át. Előfordul, hogy egy-egy iratvásárlást követően az eladó ajándék dokumentumokat is hoz. Külön érdekesek számunkra a volt levéltárosok fondjai. Kiss Ernő hajdani levéltárigazgató iratai Szatmár megye levéltárának korabeli történetét tükrözik vissza, háborús naplója pedig – ami Henzsel Ágota és Gottfried Barna szerkesztésében jelent meg 2015-ben Kiss Ernő I. világháborús visszaemlékezései címmel – sajátos aspektusból mutatja be az embert a történelem vasmarkában. Ajándékba kaptuk Vácz Elemér iratait, amit külföldön élő lánya egy helybeli ismerős közvetítésével juttatott el hozzánk. Hársfalvi Péter, aki a levéltár után a főiskola történelem tanszékét vezette, valamint Gyarmathy Zsigmond és Balogh István iratait haláluk után családjuk adta át. Margócsy József volt főiskolai főigazgató, hosszú évtizedeken át nyugdíjas helytörténeti szaktanácsadónk több szempontból is értékes hagyatékát a helyi közgyűjteményekre hagyta. Itt is – mint ahogy Balogh István fondjának feldolgozásakor – együttműködünk a muzeológus, könyvtáros kollégákkal a sok helyen lévő hagyaték virtuális egyesítésében. Az ajándékozókról érdekes képet ad a 2012. esztendő. Mint említettük, az év elején vásároltuk meg az Országos Levéltár kollégáinak közreműködésével Budapestről a beregi Szarka család fennmaradt levéltárát, amit kis ünnepség keretében mutattunk be a helybeli érdeklődőknek. A rendezvényre vendégként érkezett eladó ajándékiratokat is hozott nekünk. A következő ajándékot egy debreceni kutatónktól kaptuk, aki a Szamosközi járás főszolgabírájának 1829–1850 közti irataira a régiségpiacon bukkant. Nyírbátori ajándékozónk a honlapunkon látta, hogy közzétettünk egy szintén ajándékba kapott katonaemléket, segítséget kérve a fotón lévők azonosításához és buzdítva mindenkit hasonló emlékek ajándékozására. Bár a képről sajnos nem ismert fel senkit, de összegyűjtötte nagyapja katonarelikviáit és biztonságba helyezte nálunk. Budapesti jogászprofesszor ajándékozónk is az interneten tájékozódott rólunk, mielőtt személyesen is megtekintette az intézményt. Miután méltónak talált bennünket féltett iratai őrzésére, meghívást kaptunk tőle otthonába, hogy megnézhessük magángyűjteményét. Színész rokonának régiónkat érintő iratait kaptuk végül tőle ajándékba. Lelkes helytörténész kutatónk a régi nemes családokkal foglalkozva személyes kapcsolatba került a leszármazottakkal, akik a családtörténeti munkáihoz eredeti iratokat is átadtak neki. Ezeket feldolgozás után nekünk ajándékozta. Hozzánk került egy jogász érdekes cikkgyűjteménye is. Rendezvényeink rendszeres látogatói között vannak néhányan, akik gazdag magángyűjteménnyel rendelkeznek. Ők is megörvendeztettek bennünket néha egy-egy darabbal. Azoknak a lokálpatriótáknak az iratai is kortükrök, akik nemcsak szorgalmas gyűjtők, hanem maguk is jelentős szerepet játszanak a kisközösségük életében. Örömmel fogadjuk, ha irataikat általában a gyűjtött dokumentumokkal együtt juttatják el hozzánk. 2012-ben is volt, aki a médiából értesült a levéltárról, és az örökségként rámaradt családi iratokat, amelyeket elolvasni sem tudott és – ahogy elmondta – csak foglalta a helyet a szekrényben, örömmel adta át, megnyugtatva így lelkiismeretét is. Mint ahogy
