Levéltári Szemle, 67. (2017)
Levéltári Szemle, 67. (2017) 3. szám - Műhelymunkák - Honvári János: Győri sztahanovisták. Horváth Ede útja a hatalomhoz
Győri sztahanivisták – Horváth Ede útja a hatalomhoz 75 tóber 31. és és november 1-jén tartott Győr-Sopron megyei pártértekezletén Fock Jenő, PB-tag, miniszterelnök-helyettes a plénum előtt bírálta Horváth Edét beosztottjaival szemben alkalmazott durva megnyilvánulásaiért. 86 Az MSZMP KB Ipari Osztálya 1959 novemberében ugyancsak vizsgálódott az igazgató magatartása kapcsán, aminek a végén szóban figyelmeztették a Szerszámgépgyár igazgatóját emberi hibái miatt. 87 Ezek a fegyelmi ügyek – és általában Horváth Ede negatív megítélése – minden bizonnyal közrejátszott abban, hogy a Győr-Sopron Megyei Pártbizottság végrehajtó bizottsága a pártfegyelmi büntetés alatt álló Horváth Edét (aki egyébként 1953-tól több cikluson keresztül parlamenti képviselő volt) nem akarta az 1963. évi országgyű- lési választásokon indítani. A KB apparátus, illetve a Politikai Bizottság nyomására azonban a megyei pártbizottság is megváltoztatta álláspontját, és támogatta Horváth Ede indítását a választásokon. 88 Mielőtt megnéznék, hogyan jutott el az ország 2-3. legnagyobb gépgyárának, a Magyar Vagon- és Gépgyárnak a vezérigazgatói székébe, foglalkoznunk kell egy közkeletű állítással, miszerint Horváth Ede azért léphetett túl a korabeli szabályokon, engedhetett meg magának jóval többet, mint mások, kapott az átlagosnál sokkal nagyobb állami támogatást, mert tagja volt az állampárt vezető testületének és kitűnő patrónusai voltak (mindenekelőtt Kádár János), akinek a közbenjárásra minden ügy számára (és vállalata számára) kedvező módon dőlt el. A valóság azonban ennél jóval komplikáltabb. Horváth Ede 1957-ben lett az MSZMP KB póttagja, addig csak helyi párt- és állami testületekbe választották be. Igaz, hogy 1953-tól országgyűlési képviselő, ám a pártállami időkben a mezei képviselőség nem számított hatalmi pozíciónak, a KB-tagság már inkább. Török István ügye is mutatja azonban, a KB-tagság sem lehetett mentsvár és senkit sem mentett meg a totális bukástól, sőt a börtöntől sem, ha az illető lopott és lebukott. Az ismertség, magas állami és párttestületi tagság, a személyes kapcsolatok természetesen minden politikus és gazdasági vezető számára előnyökkel járt. Leginkább azzal, hogy első kézből értesülhetett a legfelső párt- és állami vezetés szándékairól, terveiről. Horváth Edét általában nem kellett a pártvezetésnek megvédenie, mert a győri gyárigazgató a legtöbb- további részleteiről információ nem került elő. (MNL MOL 288. f. 5. cs. 142. ő. e. Feljegyzés a Politikai Bizottság 1959. július 28-i ülésére.) 86 Ennek a megyei pártértekezletnek megjelent a jegyzőkönyve (Pártkonferenciák, 1983.), de a kiadvány csak a beszámolókat, az elfogadott határozatot és a megválasztott vezetők nevét közli, a hozzászólásokat nem. Csak a pártértekezlet beszámolja található az MSZMP KB Párt- és Tömegszervezeti Osztályának az iratai között is. Fock bírálatról más forrásokból tájékozódhatunk. Jakab Sándor visszaemlékezésében a következőket mondja: „Egy alkalommal volt egy megyei pártértekezlet, Fock Jenő volt itt. Horváth Ede is fent ült az elnökségben. Én is ott voltam és megbírálták a Horváth Edét. Fock Jenő és az, aki a beszámolót tartotta, megbírálta Edét. És Ede bepörgött, és otthagyta az egész értekezletet. A Fock Jenő kiment utána és visszacsalta. Feltettem magamnak a kérdést: ki lett ebből a Horváth Edéből? Egy ilyen esetért azonnal el kellett volna zavarni a gyár éléről! Egy megyei pártértekezleten ilyen történik? Visszajött a terembe az Ede, és aztán vége lett az értekezletnek, és nem történ semmi.” 87 MNL OL M–KS 288. f. 932. cs. 1965/10. ő. e. Az MSZMP KB 1960. december 21-i levele Bittmann Ernő Győr városi pártbizottság első titkárához. 88 MNL OL M–KS 288. f. 5. cs. 288. ő. e. A Politikai Bizottság 1962. december 28-i ülésének jegyzőkönyve. Az MSZMP KB Párt- és Tömegszervezeti Osztályának a javaslata a Politikai Bizottságnak az 1963. február 24-én tartandó országgyűlési választás képviselő jelöltjeire.
