Levéltári Szemle, 67. (2017)
Levéltári Szemle, 67. (2017) 3. szám - Műhelymunkák - Honvári János: Győri sztahanovisták. Horváth Ede útja a hatalomhoz
Győri sztahanivisták – Horváth Ede útja a hatalomhoz 69 Néhány kiszemelt, arra vállalkozó személy számára teremtettek olyan körülményeket, hogy pár órára, esetleg 1-2 hétre kiugró eredményeket érhessenek el, amit jelentettek, az újságok megírtak és ezután vissza lehetett térni a munka természetes és normális menetéhez. A sztárolt élmunkások is rendszerint rövid ideig, a különleges feltételek biztosítá- sáig voltak képesek a magas teljesítményre, ezért az általuk végzett munka mennyisége is hektikusan ingadozott. 53 Horváth Ede hiába ígérte meg 1950 március elején, hogy a „felszabadulás” 5. évfordulója tiszteletére újra eléri a sztálini műszakban produkált 4122,2%-ot, ebből nem lett semmi. 54 Új munkát kapott, olyat, amivel már nem tudott a korábbihoz hasonló kiugró eredményt elérni. Megszűnt a korábban tapasztalt minden oldalról történő tökéletes kiszolgálás is. 55 Az 1950-ben végrehajtott brutális méretű normarendezés után a magyar sztahanovistáknak már nem az lett a legfontosabb feladatuk, hogy 10-20-szorosan teljesítsék túl a normákat, hanem az, hogy az új normá- kat bármilyen kis mértékben túlteljesítsék. A győri vagongyárban az élmunkások eredményét 1950 nyarán már nem százalékban (mert az már nem „mutatott” jól), hanem darabban mutatták ki. 56 Az 1950. évi normarendezés és a különleges kiszolgálás megszűnése után Horváth Ede teljesítménye is jelentősen visszaesett. 57 A kampányszerű versenyek Nagy Imre kormányra kerüléséig tovább folytatódtak, amire az apropót a szocialista ünnepek (április 4., augusztus 20., november 7.), pártkongresszusok, az I. ötéves terv indulása, Rákosi 60. születésnapja) adták. 58 A versenymozgalom teljesen formálissá vált, a felajánlásokat a versenyszervezők tették, a dolgozóknak fogalmuk sem volt arról, hogy most ők éppen versenyeznek és mi is az ő versenyfelajánlásuk. 59 A feszített ütemű, elsősorban a nehéziparra (azon belül is a kitermelő iparágakra) koncentráló I. ötéves terv aránytalanságai miatt krónikussá vált az anyag- és energiahiány, ezért 1952-től kezdve a sztahanovista verseny célja a mennyiségi előirányzatok teljesítése és túlteljesítése helyett egyre inkább a minőség javítása, az anyaggal és energiával való takarékosság lett. 60 53 A sztahanovista versenyt 1950 tavaszán Rákosi óhajára a mezőgazdaságban is megszervezték. Korsós Ilona jászkiséri traktoros lány az egyik nap hat óra alatt összekapcsolt munkagépekkel 1103%-ot, ugyanakkor a hét többi napján csak 60-80%-os teljesített. (MNL OL XIX–K–1–c 24. doboz. FM Kollégium 1950. április 1-jei ülése.) 54 Szabad Nép, 1950. március 5. 55 Szabad Nép, 1950. március 19. 56 Mércse Miklós kézikovács napi normája ekegerendelyből 15 db volt, ehhez képest 1950 nyarán 22 dbot készített. Ez azonban már csak 147% volt, ami a korábbi sokszáz százalékos teljesítményhez képest csekélynek tűnt. Ezért százalékban nem is fejezték ki teljesítményét. (Szabad Nép, 1950. augusztus 10.) 57 E szakasz során Horváth Ede Muszka Imre után ismét második lett, de már csak 174%-os átlagteljesítményt tudott felmutatni. (Szabad Nép, 1950. augusztus 12., szeptember 16.) 58 Győr város tíz legnagyobb üzemének 20 100 dolgozója közül 15 729 tett felajánlást Rákosi 60. születésnapjára. (MNL GyMSMGyL XXXV. 402. 36. f. 1. fcs. 10. ő. e. Az MDP városi bizottsága végrehajtó bizottságának 1952. február 29-i ülése.) 59 1951 augusztusában a munkások a versenyfelajánlások regisztrálásánál azt mondták a versenyfelelősnek, hogy „írjon be az elvtárs, amit akar”. Ezt követően a „felajánlást” már senki sem vette komolyan. (Győr-Sopron Megyei Hírlap, 1951. augusztus 31.) 60 MNL GyMSMGyL XXXV. 402. 36. f. 1. fcs. 10. ő. e. Az MDP városi bizottság végrehajtó bizottságának 1952. március 13-i ülése.
