Levéltári Szemle, 67. (2017)

Levéltári Szemle, 67. (2017) 3. szám - Forrás és Érték - Schmidt Anikó – Závoczki Adrienn: Vasútfejlesztés a kiegyezés után – a Keleti pályaudvar

Schmidt Anikó–Závoczki Adrienn 48 További módosításokat eredményezett az eredeti tervekhez képest a magyar közgyűlés

azon kikötése, miszerint a pályaudvarnak a Rákóczi út tengelyére kellett esnie, amely a

helyszűke miatt a kivitelezett épület bizonyos fokú torzulásához vezetett, hiszen a pá-

lyaudvari csarnok és a felvételi épület a Baross tér Thököly úti oldala felé tolódott el. A Keleti pályaudvar esetében (is) fontos szempont volt az épület reprezentatív kialakítása. Az eklektikus stílusú pályaudvar díszítőelemeinek kialakításával a kor legnevesebb művészeit bízták meg, a csarnok festését például Schickedanz Albert (1846–

1915) tervezte. A díszítések tudatosan a vasút történetéhez kapcsolódnak. A Baross té-

ri főhomlokzat szobrai közül három is a gőzgépek feltalálására reflektál: a Neptunusz

és Vulkánusz, (azaz a víz és a tűz istenei) közül kiemelkedő nőalak maga a gőz, de

szobrot kapott a gőzgép feltalálója, James Watt (1736–1819) és a gőzmozdony egyik

megalkotója, George Stephenson (1781–1848) is, alkotóik Stróbl Alajos és Vasadi Ferenc. A kapuk közötti oszlopok szobrait Bezerédi Gyula (1858–1925) alig huszonöt évesen ké-

szítette. A négy alkotás a nehézipart (egyenruhás selmecbányai bányász csákánnyal és

szénszállító kocsival), a könnyűipart (guzsalyos, rokkás nő), a mezőgazdaságot (leány

sarlóval és kévével), továbbá a kereskedelmet (díszmagyarba öltözött férfi pénzes

zacskóval és gabonazsákos mérleggel) jelenítette meg. Az indulási csarnok termének

legnagyobb faliképét Than Mór (1828–1899) festette „A vasút allegóriája” címmel. Lotz Károlyt (1833–1904) bízták meg a csarnok Thököly úti bejáratával szemközti falán látható, fő kompozíciót kiegészítő és a többi falat díszítő kisebb képek elkészítésével az

alábbi tematikában: Háború és béke, Jólét, Kohászat, Bányászat, Hídépítés, Kereskedelem, Földművelés, Posta és hírközlés. A lakatosmunkák Jungfer Gyula műhelyét, az

öntöttvas elemek Oetl Antal gyárát dicsérik.

4 1884-ben Európában elsőként a Keleti pályaudvaron vezették be a villanyvilágí-

tást, amelynek újszerűségét mutatja, hogy magát az izzólámpás világítást is csak öt évvel korábban, 1879-ben szabadalmaztatták. A pályaudvaron üzembe helyezett áramfejlesztő és a lámpák a Ganz gyárban készültek. Az irodákba villanyégőket, a csarnokban

pedig ívlámpákat helyeztek.

5 A villanyvilágítás több kortárs, köztük mérnökök tetszé-

sét sem nyerte el: véleményük szerint a pályaudvaron a főváros utcáin már 31 éve

használt légszeszvilágítást kellett volna alkalmazni. Erre nézve Bernauer Izidor gázgyári

mérnök 1887-ben egy tanulmányt is írt, amiben levezette, hogy a légszeszvilágítás a villanynál jóval olcsóbb, használata pedig biztonságos, míg egyelőre kérdés, „vajon általá-

nos elterjedés és használat mellett az elektromos világítás nem fog-e sokkal több bajt okozni”. A villanyvilágítás mellett érvelők viszont annak koncentráltabb fényét és hosszabb ideig tartó égéstartamát emelték ki.

6 A pályaudvar kialakítása tükrözte a kor társadalmi hierarchiáját. Az utazóknak

kocsiosztályok szerint külön várótermek és étkezőhelyiségek álltak rendelkezésükre.

Az egyes társadalmi csoportok a peronon sem találkoztak, mert a beálló szerelvény

kocsiosztályai a várótermek sorrendjét követte, így a megfelelő kocsi a megfelelő váró-

terem elé érkezett.

7 A pályaudvar építése 1884-ben fejeződött be. Az épületet 1884. 4 VÖRÖS, 2014. 3. 5 ONGRÁDI, 2009. 6 BERNAUER, 1887. 347–349. A cikk előzménye: KOVÁCS, 1887. 257–268. 7 BÁN, 2008. 12.