Levéltári Szemle, 67. (2017)
Levéltári Szemle, 67. (2017) 2. szám - Hírek - Mozaikok Győr történetéből — Városmonográfia Műhelynap (Horváth József)
Hírek 97 reskedővárosból ipari központtá válhatott; de ehhez – több más mellett – a fejlett iskolarendszer is szükséges volt. Honvári János gazdaságtörténész, egyetemi docens (Széchenyi István Egyetem, Győr) „Győr a huszadik század első 60 évében” című előadásában öt kérdést emelt ki, ezek vizsgálatán keresztül mutatva be a város e korszakbeli fejlődését. Először a természeti-földrajzi környezetet vázolta fel röviden, utalva például a folyók létének elő- nyeire, illetve hátrányaira; de kitért többek között a vasúthálózat városszerkezetet befolyásoló szerepére – így a hidak és felüljárók építésének szükségességére – is. Második pontként az egyetemalapítási kísérleteket vizsgálta, az 1870-es évekbeli kezdetektől a mai egyetem létrejöttéig tekintve át a változó elképzeléseket. Részletesebben foglalkozott a város által a két világháború közötti időszakban felvett kölcsönökkel, azok felhasználásának módjaival és a település fejlődésére gyakorolt hatásukkal. A hosszabb ideig meghatározó szerepet betöltő textilipart – idő hiányában – csak röviden érintette; részletesebben szólt viszont az ágyúgyár megalapításáról, szerepéről – majd annak 1919-ben történt kényszerű megszűnése után az épületek további hasznosításáról, a helyén létrejött ipari vállalkozások sorsáról – a Győri Szerszámgépgyárnak a Magyar Vagon- és Gépgyárba történt beolvadásáig követve a folyamatot. A konferencia utolsó előadását Bana József levéltárigazgató (Győr Megyei Jogú Város Levéltára) tartotta Győr város monográfiai bizottsága a huszadik század elején címmel. Bevezetőjében utalt arra, hogy Szávay Gyula 1896-ban megjelent Győr-monográfiájával már a kortársak sem voltak teljességgel elégedettek, így hamar megkezdődtek egy újabb összefoglaló előkészítésének munkálatai. A monográfiai bizottságot Zechmeister Károly polgármester vezette, akinek 1910-ben bekövetkezett haláláig működött ténylegesen a testület. Tagjainak száma állandó volt, ha egy bizottsági tag meghalt, új tagot választottak helyére. (Érdekességként említette, hogy az utolsó megválasztott tag 1910 tavaszán Giesswein Sándor, a több tudományterületen is jelentős műveket alkotó győri kanonok volt.) A bizottság működését a levéltár állományában fennmaradt aprónyomtatványokkal – például a Borovszky Samu által szerkesztett monográfia előfizetési felhí- vásával – illusztráló előadó többször idézte Mályusz Elemér 1924-ben papírra vetett vé- leményét a helytörténeti monográfiák fontosságáról. Befejezésképpen pedig utalt az 1940-es évek monográfia-kísérletére, mely a háborús viszonyok között nem valósulhatott meg. Készült viszont 1943-ban – a szabad királyi városi kiváltságlevél kiállításának 200. évfordulóján – egy várostörténeti kiállítás, a Győri Szemle pedig tematikus különszám megjelentetésével emlékezett az évfordulóra. Összegezve: egy érdekes és tartalmas konferencia részesei lehettünk. Az előadók a rendelkezésükre álló időkeretben nem törekedhettek tartalmi teljességre; az újabb kutatási eredmények vázlatos számba vétele mellett kitértek viszont az egyes korszakok fontosabb vitatott kérdéseire, utalva helyenként az alapkutatások hiányosságaira, valamint az elvégzendő feladatokra is. Horváth József
