Levéltári Szemle, 67. (2017)
Levéltári Szemle, 67. (2017) 2. szám - Kilátó - Horváth J. András: Levéltárértelmezés, forrásértékelés és levéltárhasználat az Archivar 2010—2016 közötti évfolyamainak vezető írásaiban
Horváth J. András 70 A VdA iratértékelési bizottsága 2011. március 16-ai stuttgarti ülésén fogadta el elvi igényű, ám meglehetősen általánosságokban mozgó állásfoglalását a levéltári iratok értékeléséről. Ez a bizottság 2004-es dokumentumához kapcsolódik, amely a változatos és sokoldalú forrásbiztosítás szükségességéről szólt. 14 A bizottság a tárgy felvetése során igyekezett felhívni a figyelmet az iratértékelési szempontok javítása kapcsán a különféle szinergiákból fakadó előnyökre, ám nem rejtette véka alá a levéltárosi szkepszisből fakadó hátráltató tényezőket sem. Az egységes iratértékelési szempontok tárgyalásánál a következőkre utalt: általánosságban növekedhet a levéltári forrás jelentősége a felhasználó számára; a jobb forráskiválasztás eredményeként csökkenthető az átveendő iratok menynyisége, valamint a tükröződő iratok köre, s ezzel a költségek; a szorosabb együttműködés folytán intenzívebbek lehetnek az alapelvekről zajló eszmecserék, emelkedhet az általános szakmai színvonal; a szövetségi rendszerbe tartozó különféle szintű szervek együttműködése és azok európai szintre emelkedése révén az állami feladatok konkrétabb meghatá- rozása, s ezáltal intenzívebbé válik a magánszervezetekkel való együttműködés. A dokumentum elfogadta a szélesebb körű szakmai állásfoglalás szükségességé- nek elvét; a levéltári szintek illetékessége megállapításának, a horizontális és a vertikális értékelés rendszer-szintű kidolgozásának igényét; a szövetségi állam sajátosságainak, valamint a kvantitatív mellett kvalitatív szempontok figyelembe vételének elvét; továbbá az anyagi lehetőségekre is tekintettel lévő módszertani feltételek tisztázása fontosságát. A legkonkrétabb követelményeket a különféle személyes hagyatékokkal kapcsolatosan fogalmazták meg. Prioritásként szögezték le a veszélyeztetett hagyatékokra, a többszörös ráfordítások elkerülésére, a dokumentációs profilnak megfelelő hagyatékok megszerzésére, valamint ezen magániratok levéltárközi cseréjére vonatkozó igényeket. A 2010 utáni időszak fontos mozzanata volt továbbá a Német Levéltárosok Egyesülete iratértékelő munkabizottságának 2005-ben kialakított állásfoglalása, amelynek főbb megállapításai a következők voltak. 15 Nem arról van szó, hogy valamiféle zárt elvi rendszer keretei között határozzuk meg a levéltári iratértékelés mikéntjét – olvasható az indoklásban –, hanem, hogy alkalmazható útmutatót adjunk a mindennapi levéltári munkához. A levéltári irat, pontosabban iratképzők értékelése során figyelembe veendő legfontosabb követelmény, hogy a kiválasztott irategységek kellőképpen tükrözzék mind az aktuális politikai folyamatokat, mind a társadalmi élet megnyilvánulásait – utóbbit olyan széles értelemben véve, amennyire csak lehetséges. A levéltári átvételre kijelölt akár hivatali, akár nem hivatali forrásegyüttesnek a lehető legszélesebb bázison kell nyugodnia, s a konkrét iratértékelésnek elsődlegesen nem az adott proveniencia tevékenységére, hanem a kapcsolatos életmegnyilvánulások nyomainak tükröztetésére kell irányulnia. 14 Ein neues Positionspapier des VdAArbeitskreises „Archivische Bewertung“ zur Überlieferungsbildung im Verbund. Archivar. Zeitschrift für Archivwesen. 65. évf. 2012. 1. sz. 6 – 11. 15 Positionen des Arbeitskreises Archivische Bewertung im VdA – Verband deutscher Archivarinnen und Archivare zur archivischen Überlieferungsbildung. Einführung und Textabdruck Von Robert Kr et zschmar. Der Archivar. 58. évf. 2005. 2. sz. 88 – 91.
