Levéltári Szemle, 67. (2017)
Levéltári Szemle, 67. (2017) 1. szám - In Memoriam - Varga László 1948-2016 (Sipos András)
97 IN MEMORIAM VARGA LÁSZLÓ 1948–2016 Varga László 1991-ben került Budapest Főváros Levéltára élére. Levéltárakban kutató történész volt, a rendszerváltásig valószínűleg soha meg sem fordult a fejében a levéltárosi pályafutás. A rendszerváltás idején a főváros levéltára méltatlan helyzetben volt elhelyezés, felszereltség, munkakörülmények, munkavégzés és megbecsültség szempontjából egyaránt. „Az úgysem tudunk semmit tenni” hozzáállás a mindennapok ré- szévé vált. A tanácsrendszerről az önkormányzati rendszerre való átmenet idején aktuálissá vált a levéltár további vezetésének, teljes újra pozicionálásának kérdése is, és a levéltár közössége keresett olyan főigazgatót, aki képes fellendíteni az intézményt, jelentőségéhez méltóan bekapcsolni a szellemi élet áramkörébe. Varga László érzett erőt és elszántságot ehhez a pályamódosításhoz, bár aligha gondolta, hogy ezzel végképp búcsút mond addigi életformájának. Varga gyermekkorában az 1957–1962 közötti éveket (Kelet-)Berlinben töltötte, későbbi pályája során is nagyban segítette az ekkor elsajátí- tott kiváló német nyelvtudás. A berlini évek alatt különösen fogékony életkorban érték olyan tapasztalatok – a Fal megépítésétől az színházi élményekig –, amelyek az egész világlátását meghatározták. Szíve szerint a színházi rendezői pályát választotta volna, de végül az ELTE Bölcsészettudományi Kar történelem–német szakán kötött ki, tanulmányait 1967–1972 között végezte. A „nagy generáció” jellegzetes értelmiségi képviselője volt, aki az forrongó bölcsészkari közegben élte át a gazdasági reform, a prágai tavasz, az azt követő
