Levéltári Szemle, 66. (2016)
Levéltári Szemle, 66. (2016) 1. szám - Mérleg - Püspökként az állambiztonság kereszttüzében (Vajda Tamás)
Mérleg 92 politika módosulásáról beszélt. Kifejtette, hogy miként lehet „egyik vagy másik püspökre fő tüzet irányítani. (Elsősorban Grőszre, Péterire és Shvoyra, utánuk Hamvasra és Papra)”. 1 1951-től jelentős fordulat állt be Hamvas püspök egyházi és közéleti karrierében. 1951– 1956 között – Mindszenty József érsek bebörtönzése idején – az esztergomi főegyházmegye apostoli adminisztrátora. 1952-től a nagyváradi egyházmegye magyarországi részének apostoli adminisztrátora is. 1961–1968 között a Magyar Katolikus Püspöki Kar elnöke. Részt vett a II. Vatikáni Zsinaton. 1964 őszén kalocsai érseknek nevezik ki, ahonnan 1968. január 25-én betegsége miatt visszavonult. Ez a hivatali karrier azonban összekapcsolódott a kommunista államhatalom és a katolikus egyház közötti közvetítő tevékenységével. Szinte kezdettől fogva a papi békemozgalom részese volt, az Opus Pacis és az Országos Béketanács Katolikus Bizottságának díszelnöke. A békepapi mozgalom Magyarországon – szovjet mintákat követve – 1950. augusztus 1-jén indult meg. Az alulról szerveződőnek beállított szervezkedést való- jában a Magyar Dolgozók Pártja szervezte meg azzal a céllal, hogy bomlassza az egyházat: szembeállítsa a püspököket és az alsó-papságot, végső soron pedig a magyar egyházat szembefordítsa a Vatikánnal. Bálint László kötete 1946. január 25. és 1970. április 23. között 623 hosszabb-rövidebb bejegyzést közöl betűhív átiratban a Politikai Rendészeti Osztálynak (PRO), majd az Államvé- delmi Osztálynak (ÁVO) az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában őrzött különféle állambiztonsági dossziéiból gondosan feltüntetve a közölt szakaszok levéltári jelzetét a visszakereshetőség érdekében. A forrásközléseket éles tipográfiai elkülönítéssel választja el a hozzájuk fűzött értelmező és elemző megjegyzésektől, így a kötet egyszerre tekinthető forráskiadásnak és mélyreható történeti elemzésnek. A jelentések szerint a kommunisták a háború végén jószerével azonnal megkezdték a katolikus egyház elleni kíméletlen harcot. A Hamvas Endréről fennmaradt korai állambiztonsági jelentések aktív megfigyelés, lehallgatás és a postai küldemények konspiratív ellenőrzése révén szereztek információkat. Végigtekintve a 623 jelentési szemelvényen megállapítható, hogy Hamvas püspök körül a korabeli államvédelem igen szoros és szinte tökéletesen záródó gyűrűt vont. A püspöki palota több alkalmazottja, speciális államvédelmis tisztek, egyházmegyéje szá- mos papja, hozzá közelálló világi hívek egyaránt rendszeresen jelentettek a főpásztorról, akinek így szinte egyetlen levele és szava sem maradhatott rejtve az állam képviselői előtt. A kötetben közölt jelentések és levelek közül különös jelentőségűek az 1947. március 19– 20-ai szegedi diáktüntetéssel 2 kapcsolatban keletkezettek. Hamvas Endre püspök ugyanis március 24-én levélben fordult a belügyminiszterhez, s kérte a fogvatartott fiatalok szabadon engedését. Április 8-án a fakultatív hitoktatást célzó javaslatot előterjesztő Ortutay Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter válaszolt Hamvas püspöknek: „A magam részéről mindent el fogok követni, hogy a már letartóztatott és internáló táborba küldött ifjak ügyének méltányos kivizsgálását sürgessem, és aki ellen nyomós ok nem mutatható fel, az eljárás megszüntetését kérjem. Ehhez azonban az is szükséges, hogy a szabadválasztású vallásoktatás kérdése körül egy oldalról se folyjék agitáció és módszeres izgatás. A kérdések jó légkörű megbeszéléséhez szükséges, hogy az agitáció fegyveréhez, a szervezett ellenmozgalom módszeréhez senki sem folyamodjék. A hozzám befutott memorandumokból, sürgönyökből viszont azt kell látnom, hogy 1 Pétery József váci (1942 – 1967), Shvoy Lajos (1879 – 1968) székesfehérvári, Papp Kálmán (1886 – 1966) győri megyéspüspök. Idézi: K AHLER F RIGYES : Hitüldözés és túlélés a diktatúrákban (szovjet magyar pá rhuzamok). Felekezetek és identitás KözépEurópában az újkorban. Szerk. I LLÉS P ÁL A TTILA . Bp., – Pil iscsaba, 1999. 162. 2 1947. március 19–20-án Szegeden a középiskolás diákság és az egyetemi ifjúság az utcára vonult, hogy tiltakozzon a fakultatív hitoktatás bevezetése ellen. A rendőrség és a központilag irányított „civil” csoportok brutális módon megtámadták, szétverték őket, sok diákot és tanárt letartóztattak, majd internáltak.
