Levéltári Szemle, 66. (2016)
Levéltári Szemle, 66. (2016) 1. szám - Műhelymunkák - Csernus–Lukács Szilveszter: Kérelmek a Magyar Nemzeti Kormány Miniszterelnökségéhez
Csernus–Lukács Szilveszter 56 miniszterelnök utasítására a román, a szerb csapatok és a tanácskormány rovására írt visszaélésekről szóló tizennégy iratot a propaganda osztály és a külügyminisztérium rendelkezésére bocsátották. 25 A szerbek megszállta országrészről három kérvényt tartalmaz a Miniszterelnökség iratanyaga, ám a megszállás körülményeiről egy szegedi tanácsi irat, egy a külügy, illetve a belügyminiszterhez szóló jelentés is szól. A nagykikindai igazságügyi tisztviselők iratának taglalására később kerül sor, a másik irat egy szerbek által letartóztatott újságíró ügyében keletkezett Zentán. 26 Emellett egy, a franciák által tévesen letartóztatott és a Csillag börtönben raboskodó makói polgár is a szegedi kormányhoz intézett kérelmet szabadon bocsátása ügyében. 27 A Tanácsköztársaság területéről érkezett kérvényeket, kérelmeket nem tartalmaz a miniszterelnökség irattára, ám – mivel az ellenforradalmi kormány elsődleges céljá- nak a magyarországi bolsevizmus letörését tartotta – a „vörös megszállás” alatti területekről hírszerzési jellegű iratok és hangulatjelentések találhatók itt. A köztisztviselők kérvényei A kérvények második legnagyobb csoportját a román vagy szerb megszállási zónába került, egzisztenciájukat vesztett közalkalmazottak, köztisztviselők beadványai tették ki. A legkorábbi panasz nem az 1918 előtti határok szerinti Magyarországról érkezett. Bosznia-hercegovinai magyar közalkalmazottak már 1919. május 28-án hosszú levélben panaszolták helyzetük rosszabbra fordulását. Beadványuk szerint, miután 1918. november 2-ától a szerbek átvették a közigazgatást, az osztrák–magyar tartományi kormány megszűntével ezek az alkalmazottak állásukat vesztették. Többször is kérték a Nemzeti Tanácstól, a Károlyi Mihály-kormánytól és a belgrádi vezetéstől, hogy segítsék hazaszállításukat, de süket fülekre találtak. Állításuk szerint éppen 1919. március 21-én tárgyalta volna a magyar kormány az ügyüket (már újbóli munkába állításukat is kérték), amire nem kerülhetett sor, a „commune” pedig szintén nem foglalkozott velük. Szenvedésüket a nélkülözések mellett tetézte, hogy az osztrák–magyar uralomért őket tekintették bűnbaknak, az utcákon is zaklatták őket, amint magyarul beszélgettek. 28 A szegedi kormány válasza nem volt teljes egészében elutasító. Hangoztatták, hogy nem áll módjukban segíteni, de a hadköteles korúaknak javasolták, hogy lépjenek be a szervezés alatt álló magyar nemzeti hadseregbe. Polgári alkalmazásra viszont csak 25 MNL CSML K 32. 133 – 1919. sz. minisz terelnöki irat a román visszaélések ügyiratairól, Szeged, 1919. j ú lius 25. 26 MNL CSML K 32. A miniszterelnök levele a külügyminiszterhez, Szeged, 1919. július 21.; Jelentés a k ü- lügyminiszternek a nagyszentmiklósi földmíves iskola kifosztásáról, Szeged, 191 9. július 17.; A szegedi B elügyminisztérium politikai hírszerző osztályának 1919. július 22i jegyzőkönyve; 87/1919. sz. minisztere lnöki irat a zentai Függetlenségi Párt kérvényének áttételéről a Külügyminisztériumhoz, Szeged, 1919. j ú- nius 30. 27 MNL CSML K 32. Gyenesey Gábor levele a miniszterelnökhöz, Szeged, 1919. június 26. 28 MNL CSML K 32. A boszniahercegovinai tartományi kormány magyar honosságú és magyar nemzet iségű alkalmazottainak l e vele a Magyar Nemzeti Kormányhoz, Szeged, 1919. május 28. Idézetek : uo.
