Levéltári Szemle, 66. (2016)

Levéltári Szemle, 66. (2016) 1. szám - Kilátó - Köcze László: A vállalati vagyonelemek hasznosítása: új, globális irányok a gazdasági levéltárak számára

Leveraging Corporate Assets: New Global Directions for Business Archives 49 Pathare ismertette (95–113. o.). Az intézmény jelenleg az anyavállalat humán erőforrás

részlegének önálló egységeként működik. A vállalati levéltár felállítását a cégcsoport

szervezeti struktúrájának, illetve tevékenységének funkcionális elemzése előzte meg,

amelyet először az anyavállalat esetében végeztek el. Ezt követően került sor az egyes szervezeti egységek megkeresésére, a hagyományos iratok és más információhordozók

(termékek, katalógusok stb.) feltérképezésére. A levéltári csoport az iratok levéltári értékének meghatározásának folyamatába a vállalat képviselőit is bevonta, így teremtve meg a hosszú távú bizalmi kapcsolat alapjait, amely nemcsak az „antik relikviák” azonosítására, hanem a napjainkban keletkező dokumentumok értékelésére is kiterjed. Az archívum tevékenységének egyik fontos eleme az intézményben folyó munka folyamatos és megfelelő bemutatása a vállalat munkatársai felé (a belső hálózat, online felületek, kiállítások és a kapcsolattartás révén), ezzel segítve elő mind a gyűjtemény további

gyarapítását (például ajándékozás formájában), mind a belső feldolgozó munkát (például a munkatársak bevonása a fotótári anyagok azonosításába). A levéltár nemcsak

passzív őrzője a vállalati működés információhordozóinak, hanem aktívan kiveszi ré-

szét a jelenkori események dokumentálásában is, legyen szó akár új gyárak megnyitásá-

ról, akár a régiek bezárásáról, mint például az utolsó működő írógépgyár esetében,

ahol a hagyományos iratbegyűjtésen túl, a levéltári egység egyéb módon is bekapcsoló-

dott az eseményekbe (fotók készítése, a gyár dolgozóival készített visszaemlékezések).

Ebből az aktív szerepből következik a vállalatnál évtizedekig dolgozó munkatársakat

elérő oral history program is. A levéltár szerteágazó anyagát a világ különböző tájairól

érkező kutatók is használhatják, mindamellett, hogy a levéltárra fontos szerep hárul a

vállalaton belüli továbbképzéseknél is, megismertetve a cég múltját, hagyományait.

A Godrej Archívumától eltérő helyzetet ismertetett előadásában a jegybanki feladatokat ellátó Reserve Bank of India levéltárosa Ashok Kapoor (117–128. o.). 1981-ben hozták létre a levéltárat, amely ebben a minőségében első volt Indiában az intézmé-

nyek által fenntartott levéltárak között. A hagyományos levéltári feladatok ellátása (12

évnél régebbi, maradandó értékű, illetve jogbiztosító iratok begyűjtése, megőrzése, digitalizálása) képezi az intézmény működésének kereteit, amely azonban kiegészül a

jegybank kiadványait őrző könyvtár fenntartásával és a bank életében „jelentős” szerepet betöltő munkatársakat érintő oral history programmal. Koncepcionálisan az intézmény működését – a jegybank speciális helyzetéből adódóan – a levéltári anyag adminisztratív működést elősegítő feladata, az információszabadságról szóló törvény

rendelkezései és az iratok jogbiztosító funkciója jelölik ki. Ezek a keretfeltételek azonban nem valamely általános levéltár „hatósági” felügyeletét eredményezik, hanem saját,

a bank tényleges működését ismerő és támogató archívum fenntartását indokolják. Az utóbbi évek nagyszabású programját ismertette a brit The National Archives

munkatársa Alex Ritchie (129–137. o.). A 2009-ben elfogadott és elindult nemzeti stratégia (National Strategy for Business Archives) fő célkitűzései az alábbiakban foglalhatók össze: a tudatosság növelése a gazdasági szervezetek között a saját iratok (és levéltárak) értékéről; a vállalati levéltárak és a közgyűjteményekben elhelyezett gyűjtemé-

nyek számának növelése; a kutatások előmozdítása, a gazdasági iratok jellemzőinek

megismertetése a levéltári közösség, illetve a szélesebb közvélemény előtt; a gazdasági

iratokat érintő feldolgozás szintjének növelése, a szakmai továbbképzés, a megfelelő