Levéltári Szemle, 66. (2016)
Levéltári Szemle, 66. (2016) 1. szám - Forrás és érték - L. Balogh Béni: Válasz Garadnai Zoltánnak
L. Balogh Béni 42 legmagasabb tudományos szinten elégítse ki azokat. Csak így remélhető, hogy az MNL tagintézményeiben őrzött felbecsülhetetlen értékű iratanyag széles körben ismertté vá- lik, és ezáltal a szakma külső megítélése, társadalmi presztízse is jelentősen javulni fog. A továbbiakban a recenzens által felvetett néhány „technikai” jellegű kérdésre kí- vánok reagálni. Bevallom, nem értem Garadnai álláspontját: helyesli-e az általam vá- lasztott módszert, azaz a közölt dokumentumok tematikus, a témakörökön belül pedig kronologikus csoportosítását, vagy sem? Ezt írja ugyanis: „Az öt fejezet kronológiailag minden esetben újra kezdődik, ami szerkesztői döntés kérdése, de így óhatatlanul is előfordulhat, hogy egy-egy dokumentum akár több helyre is kerülhetne, ami a szubjektivitás érzetét keltheti az olvasóban, illetve a kronológiai »újrakezdés« zavarhatja az olvasót. Ez persze a szerzői−szerkesztői akarat kérdése. A válogatási szempontok sajátossága azonban inkább a tematikus megosztás jogosságát támasztja alá, ezen a fejezetek számának vagy a kronológiai határok szűkítésével lehet változtatni.” 20 Zavaros gondolatmenet, amely nem segíti a tisztánlátást. Ezt követően kifogásolja, hogy a források végén minden esetben a teljes jelzetet írom ki, nincs rövidítésjegyzék, és hiányolja a rövid életrajzi összefoglalókat is. Megjegyzi, hogy számos esetben tanácstalan, és nem tudja, a jegyzettel a szerkesztő mit akar közölni. Az összesen 1012 jegyzetből egyet emel ki: „pl. az 574. sz. jegyzetnél találkozunk Zöld Sándor nevével, de azt nem tudjuk meg, hogy ki volt ő, a neve miért került említésre.” 21 Itt ismét a figyelmesebb szövegolvasás szükségességét emelném ki, hiszen nem nehéz rájönni arra, hogy Zöld Sándor neve azért szerepel a 93. számú irat szerkesztői lábjegyzetében, mert a dokumentum szövege csak a betöltött tisztséget (Bihar vármegye főispánja) említi, a tisztség viselőjének nevét nem. A lábjegyzet ezt pótolta. A jegyzetek valóban nem tartalmaznak életrajzokat, viszont − amint az Előszóban is jeleztem − a segítségükkel korrigáltuk az iratokban előfordult nyilvánvaló tévedéseket vagy elírásokat, megadtuk az idegen szavak vagy mondatok magyar jelentését, utaltunk az olvashatatlan vagy a kihagyott szövegrészekre, szükség esetén pedig kiegészítő megjegyzésekkel láttuk el a dokumentumokat. 22 Garadnai kihangsúlyozza, hogy „Magyarországon nincs elfogadott szabály a forrásközlésre vonatkozóan, vagyis számos eltérő koncepciójú könyv keletkezett. Ebből a szempontból nézve L. Balogh Béni munkája eltér az eddigi megszokott formáktól.” 23 Eltekintve a szövegrészben rejlő logikai ellentmondástól (ti. ha számos eltérő koncepciójú könyv keletkezett, akkor melyik közülük a megszokott forma?), a recenzens első állítása igaz. Éppen ezért a jövő- ben ki kéne dolgozni a forráskiadás szabályaira vonatkozó szakmai ajánlásokat. Ez mindenképpen megkönnyítené a hasonló kiadványok szerkesztőinek dolgát. Végezetül arról, hogy Garadnai írásának gyakran visszatérő, fontos eleme a törté- nész felelősségének kihangsúlyozása. Ez rendben van, hiszen a történésznek valóban 20 Uo. 70. 21 Uo. 72. 22 A kötet szerkesztőjeként a legtöbb form ai kérdésben (pl. a jegyzetek, hivatkozások használatának mikéntje) G YURGYÁK J ÁNOS ajánlásait követtem. Lásd G YURGYÁK J ÁNOS : Szerzők és szerkesztők kézikönyve . Második, átdolgozott kiadás. Bp., 2005. Osiris Kiadó /Osiris Kézikönyvek/. 23 G ARADNAI , 2015. 73.
