Levéltári Szemle, 66. (2016)

Levéltári Szemle, 66. (2016) 4. szám - Műhelymunkák - Keresztes Csaba: Kutatási lehetőségek és kutatási esetek az Új Magyar Központi Levéltárban 1970 és 1979 közöt

Kutatási lehetőségek és kutatási esetek az Új Magyar Központi Levéltárban… 69 Az 1969-ben elfogadott XXVII. számú törvényerejű rendelet a levéltári anyag védelméről és a levéltárakról. nem szabályozta a kutatásokat. A kutatási lehetőségek tematikai szűkítését a következő években kibocsátott rendelkezések tartalmazták. Elsőként az 1971. május 20-án hatályba lépett minisztériumi rendelet, a LÜSZ

(Levéltárak Ügyviteli Szabályzata) foglalta – hosszú időre – össze a kutatási korlátokat.

A LÜSZ-be egy időhatárt foglaltak bele: ennek értelmében azok az 1938. január 1-je előtt keletkezet iratok váltak kutathatóvá, amelyekre nem írtak elő külön korlátozást.

Ezen kívül az említett dátum után keletkezett, de 20 teljes év eltelte után lettek azok az

iratok kutathatók, amelyekre az iratképző vagy jogutódja nem igényelt külön korlátozást, vagy megadta az engedélyt. A kutatás naptári évétől számított 20 éven belül keletkezett iratokra szintén engedélyt kellett szerezni.

10 Ez utóbbi mondatrészben van a lényeg: minden fennálló korlátozás esetén engedélyt kellett beszerezni. A jelzett külön korlátozásokat hamarosan szabályokba is foglalták. Jelentősen szigorították a kutatást a következő évben: a Belügyminisztérium, a Külügyminisztérium,

valamint a Pénzügyminisztérium korlátozta a leginkább bizalmasnak tekintett iratanyagok kutatását. (Pl. állampolgársági és névváltoztatási iratok, állami anyakönyvek, belü-

gyi személyi anyagok, jobb- és baloldali politikai mozgalmak, pártok, stb. ügyei, fegyveres erők, németek kitelepítése, lakosságcsere, disszidálás, nemzetiségi, kisebbségi

kérdés, 1956 ellenforradalmi iratai, Magyarország és külállamok kapcsolatai, külkereskedelem, Szövetséges Ellenőrző Bizottság, nemzetközi pénzügyi és vagyonjogi megállapodások, államosított külföldi vállalatok.) A LÜSZ-ben megjelenített ún. 20 éven belül keletkezett iratok kutatását is automatikusan korlátozták. Áthidaló megoldásként

azonban engedélyezhető volt a kutatás, ha ahhoz az „érdekelt minisztérium” előzetesen, írásban hozzájárult.

11 A Művelődésügyi Minisztérium valamivel később meghatá-

rozta, hogy mit ért az „érdekelt minisztérium” fogalma alatt: „Az »érdekelt miniszter«

alatt olyan esetekben, amikor a szóban forgó szerv nem írt elő saját anyagára kutatási korlátozást, de ezen anyag tartalmaz olyan tárgyú iratokat, amelyek kutatását valamely országos főhatóság korlátozta, nem az iratanyagot keletkeztető szerv országos felügyeleti hatóságának vezetője, hanem a vonatkozó tárgyú iratok kutatásának korlátozását saját szervei anyagát illetően elrendelő országos fő-

hatóság értendő.”)

12 Ezután sem telt el sok idő, és 1975-ben újra szabályozták a kutatási korlátozások

ügyeit. Az ekkor kibocsátott minisztériumi rendeletben ismételten felsorolták a kutatá-

si korlátozások tematikáját (hasonló volt az előbb jelzett 1972. évihez, de tovább szélesítették).

13 Ez a rendelet már viszonylag hosszú időn keresztül érvényben maradt. Lényegében az összes politikailag elsődlegesen érintett provenienciájú iratanyag

kutatását előzetes engedélyezéshez kötötték. Nem estek kutatási korlátozás alá a me- 10 LÜSZ, 1971. 28–29. 11 Lásd részletesen: REISZ, 2012. 13–14. 12 MNL OL XXXIV–1–a–99. tétel

–619–1972. – Ennek kapcsán arra a kutatási esetre utalnék, amikor az

MTA Történettudományi Intézetének megbízásából a „szén- és szénhidrogén-bányászat története 1945től napjainkig” című kutatásnál az Országos Tervhivatal anyagához engedély volt szükséges, míg a korban működő négy minisztérium (az Iparügyi-, a Nehézipari, a Bánya- és Energiaügyi- és a Szénbányászati Minisztérium) esetében nem. (MNL OL XXXIV–1–a–82. tétel–1167–1978.) 13 Lásd részletesen REISZ, 2012. 15.