Levéltári Szemle, 66. (2016)

Levéltári Szemle, 66. (2016) 4. szám - Kilátó - Cseh Gergő Bendegúz: Levéltárak, harmónia és barátság. A Nemzetközi Levéltári Tanács szöuli kongresszusáról

Cseh Gergő Bendegúz 56 A megnyitó és a záró ceremónia (európai szemmel talán nem is mindig kellően értelmezhető) folklórbemutatói, a fakultatív programként kínált skanzenlátogatás, vagy a

koreai Joseon Dinasztia királyi könyveinek és egyéb írásos emlékeinek megmentését és

feldolgozására tett erőfeszítéseket bemutató számos előadás világosan jelezte a szervezők szándékát az ország kulturális értékeinek mind sokoldalúbb közvetítésére. A rendezvény nyitó előadását az ausztrál John Hocking, az ENSZ főtitkárhelyettese, az ENSZ Nemzetközi Törvényszékének titkára tartotta, aki a levéltárosok

munkáját ahhoz a Spitzbergákon található vetőmagbankhoz hasonlította, melyben a

világ lehető legtöbb növényének szaporítható magjait igyekeznek összegyűjteni és a

jövő számára átörökíteni. Jelenlegi feladatköréből kifolyólag is Hocking elsősorban a

nemzetközi konfliktusok, polgárháborúk veszélyeire, illetve a levéltárosok ezzel kapcsolatos felelősségére próbálta felhívni a hallgatóság figyelmét. E felelősség egyfelől a

kulturális értékek őrzésére vonatkozik (a világörökség részét képező Timbuktuból egy

polgárháborús időszakban pár éve például 300 ezer kéziratot mentettek ki szamárhá-

ton), másfelől a megőrzött források felhasználására az elkövetett háborús bűnök és

egyéb igazságtalanságok dokumentálása céljából. Szintén az emberi és kisebbségi jogok, valamint az információszabadság garanciá-

jaként jellemezte a levéltárak tevékenységét üdvözlő beszédében az UNESCO főtitkárhelyettese Frank La Rue, aki a különböző eredetű és adathordozójú források párhuzamos megőrzésének követelményét is fontosnak tartotta nyomatékosítani. A Kongresszus a megnyitó ceremónia és az üdvözlő beszédek, valamint Hocking

előadása után párhuzamosan tíz különböző szekcióban folytatta tevékenységét, melyekről leginkább összbenyomásokat szerezhettek a résztvevők. Egy képviselő termé-

szetesen a párhuzamosan folyó szekciókban elhangzott előadásoknak csak töredékén

lehetett jelen, az alábbiakban ezért csak néhány fontosabb előadásra hívom fel a figyelmet.

4 A Hagyományos Koreai Levéltárak című szekció – mint jeleztük – abba a törekvésbe

illeszkedett bele, hogy a házigazdák a koreai írásbeliség fennmaradt emlékeinek mind

szélesebb körű bemutatására törekedtek. A szekcióban elhangzott előadások elsősorban a legfontosabb koreai uralkodócsalád, a több mint fél évezreden keresztül, 1392 és

1897 között hatalmon volt Joseon (Csoszon) Dinasztia írásos, művészeti és egyéb tárgyi emlékeinek sorsával, a levéltári források megmentésével, restaurálásával és a nyilvánosságra hozataluk különböző módozatairól szóltak. A fent említett koreai uralkodócsaládtól fennmaradt legfontosabb írásos emlékeknek az úgynevezett Királyi Könyvek (Uigwe) számítanak, ezek a hazai Királyi Könyvektől eltérően nem az uralkodói

okiratok másolatai példányait tartalmazták, hanem egyfajta szertartáskönyvként szolgáltak a dinasztia számára. A kötetekben a legmagasabb művészi színvonalon, szöveges és képi formában is ábrázolták a legkülönbözőbb korabeli koreai eseményeket: az

egyes vallási és állami ünnepeket, beiktatási, koronázási ceremóniákat, fogadásokat, esküvőket, temetéseket. A köteteket fából faragott nyomódúcok révén nyomtatták ki, és

– az exkluzív módon selyembe csomagolt királyi példányon kívül – a jövő levéltáros- és történésztársadalmának nem kis szerencséjére több példányban is megőrizték azo- 4 A konferencia számos anyaga letölthető az ICA honlapjáról: www.ica.org