Levéltári Szemle, 66. (2016)

Levéltári Szemle, 66. (2016) 4. szám - Sipos András: A magyar önkormányzati és területi levéltárak egykor és napjainkban

A magyar önkormányzati és területi levéltárak egykor és napjainkban 11 mai koordináció és szabványosítás megvalósulásában nagy szerepet szánt a jogalkotó

az Országos Levéltár – miniszter által jóváhagyott – módszertani ajánlásainak és útmutatóinak. A megyei és városi levéltárak vezetői 1993-ban Önkormányzati Levéltárak Taná-

csa (ÖLT) néven konzultatív testületet hoztak létre a kihívásokra való közös válaszadás igényével. A tanács szakmai szervezetként a levéltári területen hamarosan általá-

nos elfogadottsággal rendelkezett. Ennek intézményesüléseképpen tagokat delegálhatott a Levéltári Kollégiumba, a miniszter véleményezési és javaslattételi joggal felruhá-

zott tanácsadó testületébe. Az ÖLT 2005-ben egyik kiadója lett a Levéltári Szemlének,

együttműködésben a Magyar Levéltárosok Egyesületével és az Országos Levéltárral. Az 1990-es évek és a 2000-es évek elejének új fejleménye volt, hogy egyes területi

levéltárak új, modern levéltári épületet kaptak. Ennek legkiválóbb példája Budapest

Főváros Levéltára 2004-ben átadott új épülete, amely az akkori időszak európai színvonalát képviseli. A Veszprém Megyei Levéltár 2005-ben egy 1928-ban épült egykori

katonai iskola levéltári célra teljesen átalakított épületét vehette birtokba. Legújabb beruházásként a Fejér Megyei Levéltár 2014-ben átadott, székesfehérvári műemlék épület

átalakításával megvalósult épülete említendő. A rendszerváltás kezdeti időszakában kevés területi levéltár rendelkezett – többnyire igencsak szerény felszereltségű – állományvédelmi műhellyel. Illuzórikus volt az az elképzelés, hogy minden megyei intézményben létesüljenek ilyenek, ezért a szakma

a regionális, több megyét szolgáló műhelyek létesítését támogatta a már létezők továbbfejlesztésével. Ez a fajta fejlesztés éppen csak elindulni látszott, amikor – a 2008as gazdasági válság nyomán – a már meglévő műhelyek is a létszámcsökkentés áldozatául estek, s ezt követően általában már csak egy-egy állományvédelmi szakember alkalmazásával működhettek. A területi és önkormányzati levéltárak közül csupán Budapest Főváros Levéltára rendelkezett teljesen felszerelt állományvédelmi műhellyel,

ahol iratrestaurálás, könyvkötészet, mikrofilmezés és digitalizálás folyhatott. Az infokommunikációs technológia alkalmazása még az 1990-es években is erő-

sen függött az egyes intézmények egyedi helyzetétől és lehetőségeitől. A magyar levéltáraknak az információs társadalomban elfoglalt helyzetéről 2000-ben készült tanulmány megállapítása szerint: „A szakmai közösség ellenállása mára megszűnt, de ez a

lényegen nem változtatott, mert a levéltárosok többsége mind a mai napig csak olyan intelligens írógépnek tekinti a számítógépet, ami megkönnyíti a szövegek gyors reprodukálását, változtatását és kinyomtatását. Általános elfogadás csak ezen a részterületen

következett be.” A 2000-es évek folyamán vált a számítógép a levéltárosok számára a mindennapi munka részévé, amelyet egyre növekvő mértékben használtak adatbázisépítésre is. Számos értékes tartalmú adatbázis épült elszigetelten az egyes intézményekben, miközben a legtöbb esetben eltérő adatszerkezetben és eltérő alkalmazásokkal dolgozták

fel az azonos típusú iratokat is. Egyre nőtt az igény olyan közös felhasználói felület

iránt, ahol a különböző intézmények által szolgáltatott tartalmak integráltan kutathatók. 2009-ben az akkori az Oktatási és Kulturális Minisztérium támogatásával, a Szolgáltató Levéltár keretprogram jegyében jött létre a Magyar Levéltári Portál