Levéltári Szemle, 66. (2016)
Levéltári Szemle, 66. (2016) 3. szám - Hírek - Levéltári értékek átalakuló környezetben A 125 éves holland levéltáros egyesület jubileumi konferenciájáról (Cseh Gergő Bendegúz)
Hírek 95 előképpel szemben azonban a jelenlegi megoldások már természetesen földrajzi jelenléthez sem kötik a közös kultúrkincs megismerésének lehetőségét. A hallgatóságot is bevonva rögtönzött közvélemény-kutatásába az előadó külön felhívta a figyelmet az internetes honlapok rendszeres archiválásának fontosságára, amivel a hallgatóságot alkotó levéltárosoknak is csak kisebb százaléka foglalkozik rendszeresen. Az előadáshoz kapcsolódó, a szerzői jogokra vonatkozó kérdések boncolgatásába az előadó nem bocsátkozott részletesen, bár utalt arra, hogy a szerkesztők a „mindent az internetre” elv alkalmazása során igyekeznek ezt a szempontot is érvényesíteni. A német Bundesarchiv igazgatója, Michael Hollmann a nyilvánosság és információ- szabadság abszolútuma helyett a levéltáros szakma folyamatos egyensúlyozási kényszerére hívta fel a figyelmet. A személyes adatvédelem és az információs önrendelkezési jog ugyanis az előadó szerint a polgári szabadságjogok kulcseleme, ami a levéltárak munkáját is alapvetően meghatározza. A levéltárosnak ennek megfelelően nem csak az iratok nyilvánosságra hozatala során, de már a levéltári anyag feldolgozása, digitalizálá- sa és a különböző típusú segédletek készítése során is állandó figyelemmel kell lennie ezekre a szempontokra. Jason R. Baron, az Egyesült Államok Nemzeti Levéltárának (NARA) korábbi jogi igazgatója arra a paradigmaváltásra hívta fel a figyelmet, amit az elektronikus iratok dominanciája jelent a mai és a jövőbeni állami adminisztrációk, és természetesen a levéltárak működése során. Előadásában kiemelte: a 2019 után elektronikus formában keletkezett állami iratokat a NARA már csak ebben a formátumban veszi át hosszú távú megőrzés és közzététel céljaira. Az előadó által sorolt elgondolkodtató adatok szerint a világ több mint négymilliárd email-fiókjából 2015-ben világszerte 112,5 milliárd hivatalos elektronikus levelet küldtek. Ráadásul ez a közlésforma a folyamatos bővülés ellenére sem tekinthető a leggyorsabban fejlődő kommunikációs csatornának, hiszen manapság már hivatalos szervek is egyre nagyobb arányban használják kommunikációjuk során a közösségi média nyújtotta lehetőségeket. Ez a fordulat alapvetően veti fel azt a kérdést, hogy a levéltárosok mennyiben tudják majd biztosítani a hitelesség garanciáit az elektronikus iratok nagy tömege és részben ismeretlen formái mellett. A Levéltárosok Etikai Kódexének egyik alapvető tézisét, a pártatlanság kérdését tette vizsgálat, vagy inkább bírálat tárgyává Anne J. Gilliland, a kaliforniai egyetem professzora. (A dokumentum vonatkozó része így fogalmaz: „A levéltáros tárgyilagossága és pártatlansága szakmaiságának fokmérője.”) Az előadó szerint ez az elv már megszü- letésekor sem csak retrográd, de egyenesen halott volt. Gilliland szerint a „pártatlanság” követelményében ugyanis a levéltári szakma 19. században kialakult pozitivista elvei és egy modern naív technikai-determinisztikus gondolat egyesül, melyek szerint az iratok értéksemlegességét kell biztosítani az „emberi tényező” kizárásával. Számos társadalomtudós véli ugyanakkor azt, hogy egy szakma, amely annyira mélyen integráló- dott és érintett a társadalmi folyamatokban, semmiképp sem maradhat értéksemleges, vagyis „pártatlan”. Mivel a levéltáros szakmának az iratok értékelése és megőrzése ré- vén hatalmas befolyása van a jövő társadalmának tudatformálásában, a „pártatlanság” kérdése társadalmi igazságtalanságok, az emberi jogok megsértése vagy elnyomó rendszerek esetében nem csak a hallgatás, de a kollaboráció kérdéseit is felvetheti.
