Levéltári Szemle, 66. (2016)
Levéltári Szemle, 66. (2016) 3. szám - Kilátó - Köcze László: Gazdasági levéltárak Nyugat-Európában
Köcze László 74 változás, mikor is külön projektet hívtak életre a magán és állami őrzőhelyekre egyaránt kiterjedő vállalati iratok-archívumok regisztrálására és felmérésére. 53 Miként is foglalható össze az eddigiek során – főként az elmúlt negyedszázad fontosabb jellemzőire, programjaira koncentrálva – bemutatott nyugat-európai gazdasági levéltárügy témája röviden? Talán az egyik legfontosabb elem a megfelelő szakmai szervezetek-egyesületek létrehozásában és működtetésében jelölhető meg, hiszen ezek a szervezetek megfelelő intézményesített fórumot jelentenek a téma iránt elkötelezett és az ügyben érdekelt szereplők számára, lehetőséget biztosítva a különböző szándé- kok, célok egyeztetésére és összehangolására. A gazdasági aktorok (vállalatok, vállalkozók, szakmai-érdekképviseleti szervek) aktív részvétele ezekben a szervezetekben – sőt a gazdasági levéltárügy egészét tekintve – elengedhetetlen, hiszen a partneri kapcsolat nemcsak elősegíti a gazdasági iratok gyűjtését, az archívumok létrehozását és fenntartását, hanem olyan területeken is előrelépést jelent, mint például – a saját képzések szervezésével – az általános levéltárosképzés szemléletéből és hiányosságaiból eredő problémák ellensúlyozása. A szervezetek általában fontos szerepet töltenek be a gazdasági iratok felmérésében is, ezek nélkül komolyabb, szisztematikus iratbegyűjtés nem képzelhető el, ráadásul megkerülhetetlenek az iratképzőkkel kiépítendő bizalmi kapcsolatok esetében is. Ugyanakkor a gazdasági levéltárügy azokban az országokban igazán intenzív, ahol külön archívumok működnek, részben vagy egészben elkülönülve a közigazgatás iratait őrző levéltáraktól. 54 Ez azonban nem kizárólag „szervezeti-működési” szempontból érdekes, hanem sokkal inkább a szemléleti lehetőségek okán, hiszen ezek az intézmé- nyek a gazdaság különböző szereplőit együttesen kezelik, s a gazdasági „irat” fogalma az információhordozók jóval tágabb spektrumát öleli fel. Ez a szemléleti alapállás fő- ként abból eredeztethető, hogy a gazdaság dokumentálására irányuló tevékenységek koncepcionális keretét egy tágabb, örökségközpontú szemlélet és nem egy szűk, a keletkező dokumentumoknak csak egy szűk körét kezelni tudó, iratkezelés-, illetve irattár-centrikus hozzáállás határozza meg. 55 Amennyiben a magyar levéltárosok érdemi előrelépést akarnak elérni ezen a téren, talán itt az ideje változtatni. 53 ARATHYMOU, 2007. 250–259. 54 A gazdasági levéltárak rendszerének fontos elemei az intézményi fenntartású levéltárak is, amelyek jó alternatívát jelentenek – amennyiben a levéltári törvények említést tesznek az állami tulajdonú cégekről vagy más gazdasági szervezetekről, általában annyit rögzítve, hogy azoknak gondoskodni kell a maradandó iratok megőrzéséről – a magánjogi státusz, a változó tulajdonosi kör, az információszabadságról szóló törvények előírásai, a céges működés igényei közötti ellentmondások kezelésére. 55 Ebből a szempontból talán a vállalati levéltárak helyzete a legérdekesebb. Míg az archívumok létrehoz á- sát hosszú ideig a „jogbiztosító” iratok biztonságos őrzésével magyarázták, ezek az utóbbi évtizedekben már egyre látványosabban elmozdultak a vállalati örökség és vállalati emlékezet kérdésének irányába, ahol ol yan programok is egyre inkább helyet kaptak, mint például az oral history művelése.