Levéltári Szemle, 66. (2016)
Levéltári Szemle, 66. (2016) 3. szám - Kilátó - Köcze László: Gazdasági levéltárak Nyugat-Európában
Gazdasági levéltárak Nyugat-Európában 71 mények szisztematikus levéltári értékelésének részeként, illetve annak előfeltételeként tekintenek, az eredmények terén azonban a levéltári begyűjtés továbbra sem nem tudott kilépni az alkalmi keretekből. 42 Franciaországban az első lépéseket a gazdasági levéltárak ügyében még a húszasharmincas évek fordulóján tették, mégpedig az Annales folyóirat köré csoportosuló történészek, érdemi döntés azonban csak a második világháborút követően született. 1949-ben a Nemzeti Levéltár főigazgatója Charles Braibant hozta létre az intézményen belül a gazdasági levéltárakkal foglalkozó szervezeti egységet, s bár az államosítások nyomán jelentős iratanyag került a levéltár őrizetébe, megfelelő terv híján, a munka rendszertelen maradt, így az eredmények is esetlegesek voltak. 43 Az ötvenes években ugyan sor került a megfelelő osztályozás kialakítására, illetve az első segédletek összeállítására, érdemi előrelépés azonban csak a nyolcvanas években következett be: a baloldali kormányzat államosítási hulláma, a vállalkozástörténet látványos megélénkülése, a vállalati image erősödése összetalálkozott, így 1983-ban a kormányzat döntést hozott öt regionális, a munka és a gazdaság ügyével foglalkozó levéltár felállításáról. Megfelelő erőforrások biztosítása híján azonban csak egy levéltárat hoztak létre: az északfranciaországi Roubaix városában 1993-ban egy használaton kívüli textilgyár épületét alakították át modern archívummá, majd a Nemzeti Levéltár gazdasági iratainak jelentős részét átszállították az új levéltárba. A megközelítőleg 50 kilométer kapacitású Archives Nationales du Monde du Travail – egyéb intézmény hiányában – de facto ellátja egy központi gazdasági levéltár feladatát, amely nemcsak (állami és magántulajdonban lévő) vállalatok iratait, illetve ahhoz kapcsolódóan műtárgyakat gyűjt, hanem munkaadói érdekképviseletek és nevéből adódóan a szakszervezetek anyagát is – pontosan érzékelve és ismerve azok szorosan összetartozó, egymásba fonódó jellegét. Mindemellett a központi levéltár léte nem jelenti azt, hogy kizárólag csak a roubaix-i intézmény gyűjtene gazdasági iratokat, a helyi levéltárak szintén jelentős mennyiségű iratot gyűjtöttek, különösen az utóbbi évtizedekben. 44 A közlevéltári intézményrendszer átalakítása azonban csak az egyik fejezetét jelenti a gazdasági iratok franciaországi történetének. Még 1974-ben jött létre az első vállalati levéltár a Saint-Gobain építőipari óriáscégnél, majd nagyvállalatok tucatjai – állami és magáncégek egyaránt – így oldották meg hatalmas mennyiségben keletkező iratanyaguk menedzselését. 45 A közlevéltári hálózaton kívül működő gazdasági archívumok rendszere azonban túlmutat a vállalati levéltárakon, az autóiparban az alapítványok tevékenysége legalább ilyen fontos: ilyen például az 1982-ben létrehozott, s a cég mellett a lyoni terület autóiparának egészét átfogó Fondation de l'Automobile Marius Berliet 42 D ERWAEL , 2007. 266 – 270. Ugyanakkor maguk a fe lmérések egyre inkább elmozdultak egy nehezen k ezelhető általános áttekintéstől egyegy gazdasági ágazat felé. 43 NOUGARET, 1995. 53. 44 NOUGARET, 2008. 4–6. 45 Olyan cégek tartanak fenn archívumot, mint például a Banque de France, a CETELEM, a BNP Paribas, a Sanofi-Aventis, az EDF (Électricité de France), a GDF (Gaz de France), az Ernst&Young, a France Telecom, vagy a La Poste, az Aéroport de Paris, az Air France, SNCF (a francia állami vasúttársaság) vagy a Louis Vuitton. (NOUGARET, 2008. 4.)
