Levéltári Szemle, 66. (2016)

Levéltári Szemle, 66. (2016) 1. szám - Forrás és érték - Zámbó István: A budapesti jogszolgáltatási szervek iratselejtezési gyakorlatának változásai. II. rész

Zámbó István 22 anyag selejtezése a levéltárosok szakmai ellenőrzése alá került. A rendelet az öt évnél

régebben keletkezett iratok selejtezését tette lehetővé.

2 Érdemes szólni a szabályzat megalkotásának körülményeiről, mivel az 1950. évi

29. tvr. a LOK feladatának jelölte ki, hogy „közreműködik a levéltári és irattári vonatkozású

jogszabályok előkészítésében”,

3 így a selejtezési szabályzat kidolgozásában is részt vett.

Munkatársainak fáradozásai azonban nem jártak teljes sikerrel, mert a kiadott rendelet értelmében a LOK csak a selejtező szerv megkeresésére nyilváníthatott véleményt a

selejtezésről. Pedig az előzetes megbeszéléseken a LOK a maga részéről minden eszközzel igyekezett a kötelező ellenőrzésről meggyőzni a Belügyminisztérium illetékeseit, így a közoktatásügyi miniszter bevonásával is, aki méltatta a LOK eddigi sikeres mű-

ködését, hangsúlyozva, hogy a közelmúltban végrehajtott selejtezések tapasztalatai szerint csak a LOK közbenjárásával volt számos történeti érték megmenthető. „Az ellenőrzés kötelezővé tétele azért szükséges, mert félő, hogy a selejtező szervek igen kis százalékában keresik fel a LOK-ot, s kérnék fel a véleménynyilvánításra” – indokolta a rendelet véleményezé-

séhez kapcsolódó feljegyzésében Borsa Iván.

4 De nem csak a LOK munkatársainak véleményét ismerjük e kérdésben, mivel a

szervezet a szabályzattervezetet véleményezésre küldte a levéltárvezetőknek. A visszaérkező válaszok általánosságban egyetértettek a szabályzat pontjaival, de többen hiá-

nyolták, hogy az nem tér ki külön a bírósági iratokra.

5 A Tolna Megyei Közlevéltár vezetője, Hadnagy Albert válaszában ezt írta: „Nem tartozik ugyan szorosan ide, de fel kell hívnom a figyelmet a bírósági irattárak helyzetére. A bírósági iratok a történelemírás szempontjából a

legbecsesebb forrásanyagot szolgáltatnák, ha megvolnának. Az 1867. előtti, de különösen a Bachkorszaktól visszafelé a legszebb történeti anyag éppen a bírósági iratokban található, mégpedig a történelem minden ágazatára vonatkozóan. Ezt a megállapítást az újkori bírósági anyagra is bátran

elmondhatjuk minden részletesebb indoklás nélkül és meg kell szüntetni azt a hiedelmet, hogy ez az

újkori anyag a történelemírás szempontjából mitsem ér. Éppen ellenkezőleg. E téren erőteljes beavatkozásra van szükség, mert különben menthetetlenül elvész ez az anyag az elkövetkezendő selejtezé-

sek során, ha az eddigi rendszer érvényben marad.”

6 Kanyar József, a Somogy Megyei Közlevéltár vezetője is hiányolta, hogy „nincsenek felsorolva a megtartandó iratok részletes kimutatásá-

ban az igazságszolgáltatás köréből adódó iratok, mint például a büntetőperek, polgári perek stb.”.

7 2 KISASSZONDY, 2002. 40. Gazdasági szempontok érvényesítése végett elsőként az 14.527/1947. ME.

határozat rendelkezett a papírtakarékosságról és az irattárak selejtezésének megindításáról (Magyar Közlöny, 1947. december 10.). Később a Népgazdasági Tanács 402/23/1950. NT. számú határozata foglalkozott a

kérdéssel, amelynek értelmében az irattáraknak és a levéltáraknak az öt évnél régebbi iratanyagukat

selejtezniük kellett 1951. januártól kezdődően. A munka elvégzésének előkészítéseképpen kezdődött meg

az irattárakban őrzött iratanyagok terjedelmének, selejtezettségének felmérése. (MNL OL XIX–I–18–a–

1610–S3–5/1950. LOK sz.) 3 Magyar Közlöny, 1950. 951. 4 MNL OL XIX–I–18–a–1610–S3–130/1951. LOK sz.; MNL OL XIX–I–1–h–1610–77/1951. LOK sz. (Lásd SARNYAI, 2003. 11.) 5 MNL OL XIX–I–18–a–1610–S3–74/1951. LOK sz. Selejtezési szabályzattervezet véleményezése. 6 MNL OL XIX–I–18–a–191/1951. TML. lvt. sz. 7 MNL OL XIX–I–18–a–1027/1951. SML. lvt. sz.