Levéltári Szemle, 66. (2016)

Levéltári Szemle, 66. (2016) 1. szám - Hírek - Beszámoló a Fiatal Levéltárosok Egyesülete VII. Tudományos Nyári Táboráról (Kádár Zsófia - Kántor Balázs)

Hírek 100 1945 utáni iratok zöme még nem került levéltárba. Az előadó elmondta, hogy a kolozsvári magyar egyetemet a háború után a románok teljesen ellehetetlenítették és csak jogi értelemben

hagyták meg. Szegeden a tanítás már 1944 novemberében megindult néhány hallgatóval és

mindössze hat professzorral. A főiskola, miután átköltözött az egyetem épületébe, szintén beindította képzését. Az igazoló bizottságok és a B-listázás következtében megkezdődött a tanári

kar átalakulása is. 1948 után megszűnt az intézmény autonómiája és a hagyományos képzések

mellett megkezdődtek a munkástanfolyamok, megalakult a Katonai, valamint a Marxizmus–

Leninizmus Tanszék. Weinacht Tamás a jóvátételi szállítások intézményi hátterét mutatta be a hallgatóságnak.

Magyarországot a II. világháború után 300 millió dollár jóvátétel megfizetésére kötelezték a

szövetséges hatalmak. A jóvátételről előbb az 1945. január 20-ai fegyverszüneti egyezmény

rendelkezett, amely 200 millió dollárt a Szovjetuniónak, 100 milliót pedig Csehszlovákiának és

Jugoszláviának ítélt meg. Az érintett országokkal megkötött szerződések ellenére az árukban

törlesztett szállítások a Szovjetunió esetében 1953-ig, míg Jugoszlávia felé 1964-ig elhúzódtak.

Ami az intézményi hátteret illeti, kezdetben több kézben folyt a jóvátételi ügyek irányítása

(Fegyverszüneti Tárcaközi Bizottság, Jóvátételi Kormánybiztosság, SZEB Magyar Gazdasági

Hivatala). A tényleges szállítások lebonyolításával 1945-ben eredetileg külkereskedelmi társasá-

gokat bíztak meg (IKART, Magyar Árucsereforgalmi Rt). 1946-ban hozták létre központi

szervként a Jóvátételi Hivatalt, amely a Gazdasági Főtanács gyakorlati irányítása mellett műkö-

dött, majd 1947-ben a Pénzügyminisztérium alá rendelték, egészen a Hivatal 1953-as felszámolásáig. Fóris Ákos előadásában három lépésben vizsgálta meg a Gajszin környékén történt töme

ggyilkosságok felelősségre vonásának történetét. Először röviden

ismertette a 49/II. és az 50/I.

zászlóaljak tevékenységét a Magyar Megszálló Csoport, majd Nyugati Megszálló Csoport p

arancsnoksága alatt. A vizsgált perek alapja, hogy 1941

–

1942 során e két zászlóalj katonái részt

vettek több ukrajnai gettó felszámolásába

n. Második lépésben a nyomozás menetét teki

n

tette át. A vizsgált bő öt esztendő során mind a nyomozó, mind a bíráskodási szervek esetében j

elentős szerkezetváltozások voltak, amelyek megnehezít

ették az eljárások menetét. V

ázolta azt

is, hogy a különböző el

járások és perek között milyen kapcsolatokat fedeztek fel a nyomozati

szervek, hogyan indultak a nyomozások, illetve miképp jelent meg a fizikai erőszak a kihallgat

á-

sok során. Előadása utolsó harmadában a két zászlóaljnak a keleteurópai holokausztban való részvételét

megítélését vizsgálta

a kor történelem szemlélete és legitimációs ideológiája alapján.

Megmutatta, hogy miképp jelent meg az áldozatok zsidó származása, a németkérdés a tisztké

rdés és az osztályszempont a felelősségre vonási eljárásokban. Németh Ágnes előadását a mozdulatművészet kialakulásának és a fontosabb irányzatok

képviselőinek (Dienes Valéria, Madzsarné Jászi Alice, Szentpál Olga) bemutatásával kezdte. Az általuk nyitott iskolákat 1925-ben a Testnevelési Főiskola alá rendelték, és ezt követően végig állami felügyelet alatt működtek. Érdekeik hatékonyabb érvényesítése céljából 1928-ban megalakí-

tották a Mozdulatkultúra Egyesületet. Az előadó külön szólt az Operaházi balettiskoláról, amelynek legkiemelkedőbb alakja Nádasdi Ferenc volt. A második világháborút követően a mű-

vészeti irányvonalakat még inkább a politika határozta meg. A Révai József vezette Népművelő-

dési Minisztérium 1949-es felállításával a mozdulatművészetet háttérbe szorították és a szovjet mintán alapuló néptáncot, valamint a balettet helyezték középpontba. A Táncművészeti Iskola (1945–1950), majd pedig az Állami Balett Intézet (ÁBI) megszervezésével új intézményeket

hoztak létre, amelyekben a korábbi időszak mozdulatművészei is helyet kaptak, így részben tovább vihették korábbi gyakorlatukat. A korszak kiemelkedő művészeti alakja az 1950-es évektől

Lőrinc György lett, aki az ÁBI igazgatói tisztjét is betöltötte. Világi Dávid előadásában a győr-nádorvárosi evangélikus templom és gyülekezetének II.

világháború alatti és utáni történetét ismertette. A templomot a háború alatt Sándy Gyula tervei